Világfalu - Namibiai kitérő

- Barbara Sommer, Dél-Afrika -

Folytatjuk afrikai kalandozásunkat. Most a Dél-Afrikával szomszédos Namibiába látogatunk. Itt is ámultunk a sivatag és a sivatag közepén található oázis láttán. Itt a „Weltenvrede“, vagyis világbéke nevű farmon aludtunk.

Itt is minden szobához tartozott terasz fennséges kilátással a hegyekre és a naplementére. Napfelkeltekor az ágyunkban rengeteg madarat láthattunk és hallhattunk, ők inni mentek egy kis vizforráshoz. S mindezt az ágyunkból nézhettük!

Amit még szeretünk az afrikai vidéken az a „Boerekos“,vagyis a paraszti étel. Ezt esténként egy hosszú asztalnál fogyasztják, ahol a szálláshely összes vendégét leültetik, s egymással megbeszéljük a nap történéseit mialatt felszolgálják a vacsorát. Jellemző étel ilyenkor a grillezett hús, mégpedig mindenféle fajta hús: strucc, kudu antilop, déli tökpüré, krumpli, céklasaláta, mazsolás rizs, krémes spenót. Desszertnek forró sütemény jellegű pudingot adnak.

Különös hangulatot teremt a hatalmas asztal a sok vendéggel és magukkal a vendéglátokkal, valamint a háttérben meggyújtott tűzzel. Ezek után mindenki feltöltődve ébred, készen a pusztai túrára, vagy a továbbutazásra. A legtöbb farm itt akkora, hogy jelzett ösvények szelik át a területét.

A legutóbbi helyen, a "Groenfonten" (Zöld Forrás) nevű vendégházban még egy kis tavacskát is épitettek, ahol úszni tudtunk körülvéve a végtelen sivataggal, a hegyláncokkal és néhány cserjével. S ha szerencsénk volt, akkor még egy helyi teknősbékával is összetalálkozhattunk, amikor éppen kiúszott a partra napozni!

Most éppen Lesothoban táborozunk, ahol a Sárkányhegységben túrázunk. A lakájos vidéki szálláshelyek helyett itt spártai körülmények között lakunk egy hegyi kunyhóban, ahová még az élelmet is magunkkal kellett hozni.

Barbara Sommer Németországban született, két évre érkezett férjével Dél-Afrikába. Német tanárként dolgozik a pretoriai egyetemen. Világutazó és szinte nincs a világon ország, ahol még nem járt. Németül, angolul és spanyolul felső fokon beszél, de más nyelveken is megérteti magát. Éveket töltött Spanyolországban, a latinos temperamentum azóta is jellemző rá. Magyar gyökerei is vannak: szépmamája egy bécsi magyar leány volt.

Világfalu - Vendégként Dél-Afrikában

- Barbara Sommer, Dél-Afrika -

Dél-Afrikában sok szépséges szálláshelyet találunk. Habár inkább a nagyvárosok ismertebbek – mint például Johannesburg, Fokváros és Durban -, a helyiek többsége vidéken lakik.

A vidékiek életét a régi korok farmjainak kultúrája jellemzi: napfelkeltekor ébrednek, s pár órával naplemente után mennek aludni, még a nagyvárosokban is. Ezért a legtöbben ezért 8-16 óráig dolgoznak, s még a telefondijakat is ehhez az időszakhoz kötik. Az öltözéküket is a földeken való munka határozza meg: vastagtalpú munkáscipő, földszinű trikó és rövidnadrág. Az énekeikben is a földműves témák jelennek meg, egymást pedig „Oum“ (férfiak esetében) vagy „Tannie“ (nőknél) üdvözlik.

Sok vendéglátó farm, illetve birtok van, ahol szállást találhatunk. Ezek legtöbbször luxus szinten vannak berendezve. Mi az Antbear Vendégházban szálltunk meg a több mint 3ooo méter magas Sárkányhegyek között. Elámultunk a sok kézi faragástól, amiket minden „vendégkunyhóban“ különböző képen készitettek. A tulajdonosok minden ablakkeretet, wcpapirtartót, szekrényt, ágyat megfaragtak! Minden házhoz tartozik kandalló, ugyanis téli estéken itt elég hideg van. Aki azt gondolja, hogy Afrikában nincs hó, az téved: épp itt, Lesotho-ban van Afrika egyetlen sipályája!

Egy másik szálláshely is a kedvencünk, a „DeZeekoe“, aminek jelentése viziló. Ez a ház Dél-Afrika nyugati részén egy félsivatagos területen található, 2oo km-re Fokvárostól. Hegyek és holdbéli táj fogad itt minket. A szálláshely egy valóban működő gazdaság, folyóparton terül el, aminek a vizében valamikor vizilovak is élhettek. Igencsak veszélyes állatok ezek, évente a legtöbb embert az állatok közül ők támadják meg.

 A „De Zeekoe“ szobáihoz tartozik egy veranda, kilátással a félsivatagra és a hegyekre. Aki már járt a pusztában, tudja milyen néma csend tud ott lenni, még akkor is, ha mindenfajta madár él a farm közelében. Januárban végtelen számú gólya gyülekezett épp, ők Európából jöttek el télre.

Jövő héten folytatjuk a beszámolót.

Barbara Sommer Németországban született, két évre érkezett férjével Dél-Afrikába. Német tanárként dolgozik a pretoriai egyetemen. Világutazó és szinte nincs a világon ország, ahol még nem járt. Németül, angolul és spanyolul felső fokon beszél, de más nyelveken is megérteti magát. Éveket töltött Spanyolországban, a latinos temperamentum azóta is jellemző rá. Magyar gyökerei is vannak: szépmamája egy bécsi magyar leány volt.

Világfalu - Az amerikai amishok földjén

- Oláh Krisztina, Ohio, USA -

Amerikában sokféle nemzetiség, népcsoport és vallási közösség él együtt, általában jól megférnek egymással. Nem véletlenül, hiszen az Újvilág a lehetőségek, s az emberi szabadság hazája. Éppen ezért otthonra lelnek itt háborúk vagy vallási korlátozások elől menekülő európaiak. Az amishok ez utóbbi csoportba tartoznak.

Az amishok eredetileg Svájcból vándoroltak ki Amerikába. Konzervativ protestánsok, de különös vallási nézeteik miatt (például nem harcolnak háborúkban, nem használnak elektromos és modern dolgokat, s nem lehet őket fényképezni) nem fogadták el Európában őket, így a 17-18. századtól kezdve az USA Pennsylvania és Ohio államában telepedtek le.

Ma kb. 35-38 ezren élnek több kisebb településen Clevelandtől délre, kb. egy órányira autóval, ahol volt szerencsém személyesen is "felkeresni" őket. Az amishok eredetileg farmokon gazdálkodtak, ma is jónéhány tehenészetet találunk itt, de vannak saját üzeleteik, éttermeik, sajtüzemük. Szorgalmas, dolgos népség, s a sok gyerek miatt megvan az utánpótlás is.

Az Amishok egy fura népség, fő ismertetőjegyük, hogy lovaskocsin járnak (autót nem vezethetnek), a férfiaknak szakálluk, s nagy kalapjuk van, a nők haja főkötőben, s szoknyát viselnek. Látva őket olyan, mintha egy kosztümös filmből lépnének elő, pedig nekik ez igy természetes, immár 2oo éve. A dimbes-dombos vidékük kicsit az Őrségre emlékeztet girbe-gurba utcáival és a rengeteg zöld mezővel.

Sugarcreek faluját Little Switzerland-nek (Kis Svájc) nevezik. A belváros épületei alpesi stílusban készültek, a kocsmában ródlizene szól, a helyiek tudnak németül, s évente svájci fesztivált rendeznek. A helyi múzeumban az Amishok és az itt élő svájci leszármazottak történetét, régi használati tárgyait nézhettük meg.

Az Amishok földjének egyik központja Berlin, melynek neve szintén a német-svájci eredetre utal. Ez a városka a turizmusról szól: főutcáján egymást érik a hangulatos kávézók, éttermek, patchwork-üzletek (a foltmunka vagy quilt is amish találmány). Az éttermek amolyan "nagymama konyhája" stilusúak: korrekt árakon hatalmas adag házias menüt szolgáltak fel, természetesen amish nők és lányok.

Persze az amerikai "Svájc" mi sem lenne a sajtja nélkül, itt is minden faluban találni sajtüzemet. Mi meglátogattunk egyet, ahol a ingyenes gyárlátogatásban is részünk volt. Naponta több tízezer liter tejből 5o féle sajtot készítenek, amiket a gyár üzletében ingyen  végig lehet kóstolgatni, s közben bevásárolni.

Mit tanulhatunk ezektől a fura népektől? Alázatot és egyszerűséget, erős hitet és kitartást a kemény munkában is. Jó ellátogatni hozzájuk, hogy megtudjuk milyen egyszerű módon is lehet boldogan élni.

...

Oláh Krisztina közgazdász, marketing és PR szakember. Két éve él Amerikában, ahol ösztöndijasként egy Cleveland környéki egyetemen szerez mesterdiplomát. Bár az utóbbi években városban élt, igazán vidéken, falun érzi otthon magát. A turizmus a hobbija: ő a Faluvégi Vendégház ötletadója és nem mellesleg a tulajdonosok lánya. Amerikai élményeit oboriska blogjában osztja meg barátaival.

Világfalu - Tavasz Tirolban

- Mihály Szilvia, Tirol Ausztria -

Tirolban a tavasz legbiztosabb jele, ha tehénszagot érzel, és úton-útfélen tehénlepényeket kell kerülgetni.

Amint elolvad a hó a hegyoldalról, viszik ki a tehéntrágyát, és forgatják bele a földbe, hogy a legelők még zöldebbek, még dúsabbak legyenek.

Tirolban a falusi gazdák elsősorban teheneket tartanak, amiket tavasszal felvisznek akár 1 ezer méteres legelőkre is, hogy minél zamatosabb tejet adjanak.

Mert azt vallják, hogy ami évszázadok óta garantálja a magas minőségű tejet, az nem más, mint a friss hegyi levegő, és a mezőkön található növények.

Nem csak a tejes dobozokon, de külön tájékoztatókban is leírják, mennyire fontos a tejtermékek minőségénél, mit is eszik az állat, legyen az tehén, kecske, birka.
Nyáron több mint 50 féle friss fűből, virágból, gyógynövényből álló terített asztal, vagyis maga a hegyoldal biztosítja ezt a takarmányt, télen pedig ennek a lekaszált, szárított változata.
Nincs szükség kukoricára, silóra, hiszen minden ásványi anyag megtalálható a szénában.

Minél aromásabb füvet legel a tehén, annál zamatosabb lesz a teje is. Ezek a zillertali tehenek sokkal magasabb tápértékű tejet adnak, mint az istállókban tápokkal etetett társaik, ezek a tejek értékesebb zsírokat tartalmaznak, melyek segítenek az izomzatunk felépítésében vagy a szívünk működésében.

A zillertali a gazdák már évszázadok óta az idilli hegyi legelőkön, festői környezetben gondozzák az állatokat családi gazdaságokban. Ezeket a legelő teheneket látjuk az autópályákról, sőt, meg a reklámokban is.

A környezetvédelem az állattartásban is nagyon fontos az osztrákoknál, a hegyi legelőket nem permetezik, és nem használnak semmiféle műtrágyát sem. Persze, a kiránduló utakon néha kerülgetni kell az óriási adag tehénlepényeket, de ez biztosítja a legelők tápanyag utánpótlását. Úgy, mint mindig. A természet körforgására és megóvására nagyon ügyelnek, hiszen az ükunokáinknak is szüksége lesz friss hegyi tejre.

A prospektusok szerint ez a többezer hegyi tehén sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb a bezárt társaiknál, ez is érződik a tej ízén.
A finom tejből pedig a családi gazdaságok nagyon finom sajtokat, joghurtokat készítenek, amit vagy a saját panziójukban kínálnak a vendégnek, vagy beszállítják valamelyik hotelnek vagy Milchbárnak.(tejbár)

Mi a tiroli gazdák titka? Hagyomány, minőség, családi gazdaság.

...

Mihály Szilvia újságiró és marketing kommunikációs szakember jelenleg az ausztriai Tirolban él és dolgozik. Tiroli élményiről Álom-munka cimű blogjában olvashatunk részletesen. Amikor nem tartózkodik külföldön, saját otthonában szivesen kertészkedik és főz. Nem mindennapi gasztronómiai kalandozásairól a Szilvaszemmel  blogban számol be. Szivügye a magyar vidék, a Balaton, a házilag készitett minőségi étkek és a kiváló magyar borok.

Világfalu

Egy elmélet szerint a világ lapos: egyre gyorsabban elérhetjük a más országokban és kontinenseken élő embereket, órák alatt utazhatunk egy másik világba, s üzenetünk másodpercek alatt ér el bárkit a világ túlsó felén.

Egy másik elmélet szerint a világ egy nagy falu, ahol mindenki kapcsolatban van a másikkal. A tudósok szerint 6 kapcsolaton keresztül bárkit elérünk a Földön. Vagyis az ismerőseink ismerősei által közvetve gyakorlatilag bárkivel kapcsolatba léphetünk a Földön élő 7 milliárd ember közül.

Ezen elméletek ihletésére most új sorozatot inditunk a blogunkban. Ha Mándokra, s a vendégházunkba nem is jön el azonnal vendégként a  fél világ , mi megyünk el szétnézni a nagyvilágba.

Számtalan Mándokon született ismerősünk él távoli országokban, jóbarátaink szétszóródtak a világ 5 kontinensén. Most összegyűjtjük őket. Hetente egy-egy távoli országban élő kedves barátunk saját gondolataival járul hozzá blogunkhoz. Beszámolnak az általuk ismert ország szokásairól, hagyományos értékeiről, a falusi életről, az ottani vidéki turizmusról.

A Világfalu bejegyzésekkel egy Föld körüli utazást teszünk elérhetővé. A beszámolókból ötletet és hitet merithetünk, hogy más országokban is hasonló nehézségékkel vagy éppen áldásokkal küzdenek az emberek. Megnézhetjük, hogy mit csinálnak ők, a távoli országokban élő vidékiek másként, jobban, vagy hatékonyabban.

Jó utat kivánunk!