Reviczky Gyula: Húsvét

Fakadnak már a virágok, 
Kiderül az ég, 
És a föld most készül ülni 
Drága ünnepét. 
Szíveinkben, mint a földön, 
Ma öröm legyen, 
Feltámast az isten-ember 
Győzedelmesen! 

Aki tudja, mint töré fel 
Sírját a dicső; 
Aki látja, hogy a földön 
Minden újra nő: 
Gondoljon feltámadásra, 
Mely örök leszen? 
Feltámadt az isten-ember 
Győzedelmesen.

Karácsony - utólag

Mivel idén is szokásához híven elég hamar eljött a karácsony, s sajnos még hamarabb el is múlt az ünnep, időnk sem volt ünnepi bejegyzést közzétenni.

Ezért utólag osztjuk meg a mi családunk és vendégházunk ünnepváró üzenetét. A képen látható kukoricacsuhéból készült "betlehemet" egy kedves népi iparművész barátunk készítette, aki törött karjával is varázslatos angyalokkal örvendeztetett meg minket.

Reméljük, mindenkinek igazán áldott, békés, pihenést és reményt hozó volt az ünnepe.

Adventi várakozás

Advent első vasárnapja is eljött idén. A mellékelt képen látható koszorút mi magunk készítettük a Vendégház kertjében található szőlővessző, fenyőág és termések felhasználásával. Ez a koszorú köszönti a hozzánk betérő vendégeket.

Ezzel a képpel kívánunk mindenkinek szeretetteljes adventi várakozást és békés karácsonyi készülődést.

Húsvét - versben

Reviczky Gyula: Husvét

Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámast az isten-ember
Győzedelmesen!

Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső;
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen?
Feltámadt az isten-ember
Győzedelmesen!

Ezzel kivánunk mindenkinek áldott húsvéti ünnepet!

Újkenyér

Augusztus 20-a Szent István, az államalapitás és az új kenyér ünnepe. Ezen alkalomból megsütötték a Kárpátok Kenyerét, melybe a hozzávalókat az országon belüli és határon túli magyar területekről gyűjtötték össze.

Mi egy egyszerű kenyérrecepttel szeretnénk hozzájárulni az ünnephez. Csak néhány hozzávaló szükséges, s házi sütésű kenyeret kapunk eredményül.

Hozzávalók:
3 pohár liszt
1/4 teáskanál élesztőpor
1,5 teáskanál só
1,5 pohár viz

A hozzávalókat 1 percig keverjük, majd 12-14 órára állni hagyjuk, hogy megkeljen. 260 fokos sütőben sütjük 30 percig fedél alatt (a legjobb egy jénai edényben), majd 10 percig fedél nélkül ropogósra sütjük.

Jó étvágyat a kenyérhez!

Minden jót az ünnephez!

Zempléni Fesztivál

Újabb fesztiválajánlónk következik. 2013. augusztus 9-18. között rendezik meg a már hagyományos Zempléni Fesztivált. A fesztivál középpontja Sárospatak, de számos egyéb zempléni településen is vannak koncertek és programok.


De miért is ajánlunk egy zempléni programot? Bár szűkebb régiónk Szabolcs-Szamár-Bereg megye, de szeretünk átkalandozni a szomszédos megyékbe. Egyik kedvencünk a közeli Zemplén, hiszen Sárospatak alig egy órányira van Mándoktól. Akár a nálunk szállást keresők egy esti program erejéig átkirándulhatnak Sárospatakra.

Az idei fesztiválprogramokon szerepel a Benkó Dixiland, a Rajkó zenekar (Radics Gigivel), a Budapest Jazz Orchestra (Tóth Verával). Természetesen koncertet ad a Liszt Ferenc Kamarazenekar is, akik a Zempléni Fesztivált 1992-ben megalapitották.

A zenei programok hátteréül szolgál Sárospatak csodás reneszánsz kastélya, valamint a történtelmi város több pontja.

Jó szórakozást!

Bővebb információ a fesztiválról:
www.zemplenifesztival.hu

Washingtoni magyar fesztivál

Ahogyan arról már korábban hirt adtunk, június végén két hétre a magyar hagyományos népi kultúra a diszvendége a Washingtonban megrendezésre kerülő Smithsonian Folklife Festival-nak.

A fesztivált minden évben megrendezik, mindig más és más a téma, más ország a diszvendég. Magyarország legutóbb a hetvenes években szerepelt a programban. A fesztivál két hete alatt több millióan látogatnak a helyszinekre. Ingyenes programokon vehetnek itt részt kicsik és nagyok.

Hatalmas pulikutya szobor

 

A magyar program alcime: Roots to Revival, vagyis az újjáéledés gyökerei, mely a hagyományos népi kultúra máig élő szálaira utal. A helyszin a Capitolium és a Fehér Ház előtti hatalmas park, a National Mall. Itt állitották fel azokat az épületeket és sátrakat, melyek a programoknak helyt adnak. A magyarok a páva szimbólumot használják, ez van az épületek oromzatán, a logóban, a brossúrákon.

Népzenei szinpad

A Skanzen mérnökei tervezték és épitették fából a központi szinpadot, ami egy szárazmalom formáját idézi. A kézműves részleget egy hagyományos parasztház formájú sátorban helyezték el, ahol tájegységenként lehet megtekinteni a különböző régiók viseleteit. De volt modern, mai iparművészek által szervezett divatbemutató, esténként táncház, népzenei koncertek, táncbemutatók. Például a Fölszállott a páva verseny dijazottjai is fellépnek, s magyar történelmet, kulturát bemutató filmeket vetitenek.

A program sikeréhez rengeteg önkéntes járult hozzá. Többen az Amerikában élő magyarok közül kerültek ide. A hivatalos szervező a Smithsonian Múzeum (mely a világ legnagyobb múzeum-együttese), a magyar kultúrát képviselő Balassi Intézet és a Washingtoni Magyar Nagykövetség.

A pávamotivumok

A fesztivál honlapján a részletes programot, fotókat, videókat találunk. Aki nem tudott ott lenni, az is hasznos anyagokat, letölthető filmeket talál itt.

Reméljük, a rendezvényre látogató külföldiek, amerikaiak egy gazdag képet kaphattak országunkról, kultúránkról. Az előzetes riportok alapján a Magyar program megdöntötte a több évtizedes rekordokat, hiszen ilyen nagy számú látogató még nem jelent meg a korábbi rendezvényeken.

Fesztivál honlapja

Turizmus Marketing cikk

Bocskai Rádió video

Nyirbátori Sárkányfesztivál

A fesztiválajánlónk folytatódik. El sem hinnénk, mennyi érdekes program, történés vár ránk szűkebb régiónkban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

Július közepén kezdődik Nyirbátorban a Szárnyas Sárkány Hete, ami Nemzetközi Utcaszinház Fesztiválnak is otthont ad. A rendezvény július 12-14. között zajlik a városban, sok mutatványossal, zenésszel, szinésszel.

A beharangozó plakát a város hires és hirhedt leszármazottját, Báthory Erzsébetet idézi. Könnyűvérű hölgyek és zord lovagok, katonák a reneszánsz korból. Ám ők gondoskodnak az ide látogatók szórakoztatásáról.

S hogy jon a szárnyas sárkány Nyirbátorhoz? A választ megtaláljátok a városban, csak látogassatok ide!

Bővebb program itt található:
http://www.szarnyas-sarkany.hu/

Szinház a Barbizonban

Szinházat ajánlunk újra, ezúttal Nyiregyháza közelében a sóstófürdői Barbizon Hotelben. Hogyan lehet, hogy egy szálloda szolgál helyszinéül a szinházi előadásoknak? Bizonyára a tulajdonosok elkötelezettek a kultúra, az irodalom, a szinház iránt.

Idilli környezetben, a természettől körülvéve zajlanak az előadások. Idén nyáron háromszor tekinthetünk meg különböző gyerekelőadásokat. Ki ne ismerné a Nagy Ho-Ho-Ho Horgászt, Vizipókot, vagy Kukori és Kotkodát? A tévéből jól ismerjük ezeket a meséket, a kedves hőseiket, s máris halljuk a fülünkben a jól ismert zenéket.

Ha egy nagyszerű programot akarunk a gyerekeknek, vigyük őket Sóstóra! A szinház előtt még beleférhet egy látogatás a Nyiregyházi Vadasparkba, mely Magyarország legnagyobb, leginkább fejlődő vidéki állatkertje. De tehetünk egy kirándulást csónakkal a Sóstói tavon, mert hát ha Sóstó, akkor sós tónak is lennie kell itt.

Jó szórakozást!

Barbizon szinház

Nyiregyházi Vadaspark

Szinházi fesztivál Kisvárdán

Immár 25 éve szervezik minden év júniusának végén a Határon Túli Magyar Szinházak Fesztiválját Kisvárdán. Idén június 21-29. között tartják a találkozót.

A fesztivál két helyszinen zajlik: a város szélén, a szabadtéri Várszinházban és a város központjában található Művészetek Házában. Ilyenkor összegyűlnek itt a határontúli magyar szinházak képviselői: erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és felvidéki szinházak, de a hazai művészek, rendezők is szivesen ellátogatnak ide.

Ha egy kellemes esti programra vágyunk, tervezzünk be egy kisvárdai szinházi látogatást. Kisvárda alig 30 percnyi autózás Mándokról, igy vendégeink ha nálunk szállnak meg, kellemes programban lehet részük.

Bővebb információ és programműsor:
www.kisvarda.szinhaz.hu

A csekei monológ

Nemrég volt a Költészet Napja. Ezen ünnepi alkalomhoz kapcsolódoan most folytatjuk irodalmi körútunkat.

A szabolcs-szatmári-beregi vidékre ezúttal Szabó Magda irónő kalauzol el minket. Novelláskötete A csekei monológ cimmel jelent meg. Ennek záró irása a cimadó novella. Most ezt közöljük teljes terjedelmében.

A novella egyes szám első személyben iródott, az irónő a csekei "remete", Kölcsey Ferenc gondolataiba kalauzolja olvasóit. Mit gondolhatott, miről elmélkedett a világtól elzárva e távoli vidéken Kölcsey,  a Himnusz irója?

Cseke, Szatmárcseke ma is őrzi Kölcsey emlékét. Emlékszobájában saját magunk érezhetjük a költő, irodalmár máig tartó hatását. Látogassunk ide.

Szabó Magda: A csekei monológ

Most kezdődhetett meg.

Csalódást okozott, hogy nem vállaltam személyesen, az lett volna igazi csemege. Utána a kávéházban az utó-zomotoron megállapították volna, jó ízlésű ember nem vállalkozik ilyenre, aki egyszer ledöfött valakit, csak a bécsi operában áll oda a tetemhez elsiratni. Ismerem őket, bár ne ismerném olyan jól. Elborzaszt, mennyire nem szeretem az írókat, mert nélkülük nincs irodalom, és irodalom nélkül nincs se haza, se ország.

Helmeczi érzelmes lesz, nyilván reszkető kézzel lapoz majd és játszik a hangjával. Ha azt mondhatom el a gyászbeszédben, amit legnagyobb megbecsülésük jeléül úgy kínáltak fel, mint egy szál Borgiarózsát, kimondatlan véleményük mérgével átitatva, hadd szívjam be az illatát, s akkor esetleg mindjárt kettőt temethetnek, Júliát Niklán, Romeót Csekén, szóval ha elmondhatom a teljes igazságot a részletekkel együtt, talán még vállalom is. Hozzám már olyan közel az elmúlás, mintha a halál itt ülne velem szemben, és nézné Cseke világvárosi forgalmát ebben a se nem nyár már, se nem ősz még napsütésben. Neki is mindegy már, a szerencsétlennek, de ezt legalább megértené, a Kotzebue-ügyet, mindünk magatartásának magyarázatát a későbbiekben, a látogatása után. Amit most hallhat, ha hallja, túl irodalmi, elvont, mint minden, ami a momentán célon kívül a jövőnek, az utókornak is készült. Egyébként új műfajt alkottam: epitáfium és apológia. Epilógia. Apotáfium. Áfium.

Milyen szerencsétlen hivatás, költőnek lenni! Levantin mesterség, országgal-világgal ismertetni Lollink barna szemöldökét, melankóliánkat, esetleg a lány sorsát, akit megejtettünk, vagy öngyilkossági terveinket, ez utóbbitól még világhírű is lehet az ember, ha külföldi. Iszonyodom az exhibicionizmus minden fajtájától, s attól is, aki a testi-lelki vetkőződést el nem kerüli. Én sose láttam nőt egészen meztelenül, nem is törekedtem erre, mint az a másik, az a pirulást nem ismerő, aki a lány ölét nyaldosó habokról sem átallt írni. Hogy lenéztem mindig a jellegzetes kollégiumi durvaságot, a cőtus trágár fintorait. Violaszín pecsét, tudom én, mire célzott, fújta az egész város gyerekkoromban a nászdalt a violaszín kötényről meg az aranyhalról. Obszcén fantázia. Gyereknek lenni abban a…

Nem erre akarok gondolni. Nem tudom, mire akarok gondolni. Tudom, mire akarok gondolni. Arra, amire nem akarok.

Vajon hol tart, melyik soromnál? Természettől fogva teátrális, ezt sose szerettem, ő annál inkább. Ha illenék, rózsából füzért tenne a fejére, cipruságat lengetne, s dalolgatna: gyász, gyász, gyász. Helmeczi ilyen, a bánattól fulladozni fog, nem érti, minél merevebb és fagyosabb, mint szónok, annál forróbb lesz a közönsége. Az én szövegemet olvassa, nem lehet oka lámpalázra. Egyszer egy télen megcsókoltattak velem Debrecenben egy templomkilincset, ott maradt az ajkam bőre a vason a fagyban. Diáktréfa. Mint a kitömött nyúl a kontraszkriba asztalán. Csokonai úr ötletei.

Megint ítélek.

Ha majd az én temetésem lesz, kilesek a szemfedél alól a fél szememmel és megállapítom, rosszul rendezték, nem esztétikus, a szónok pedig gyenge. A fél szememmel lesek ki, kettővel lehetetlen, mert nincs, csak egyetlen szemem. Neked persze kettő volt, akkora óriási két barna szemed, mint a dió. Ha megírhatnám rólunk az igazságot, és azzal kellene a pódiumra lépnem, azt hiszed, vonakodnám? Mikor megjelent a bírálat, ne hidd, hogy komolyan sajnáltak vagy szörnyülködtek, titokban mindenki el volt ragadtatva, te nem tudod, hogy az író, ha másról van szó, nem saját magáról, milyen kaján olvasó. Boldogok voltak, hogy egy tisztességes őrült hetekig dolgozott egy tanulmányon, hogy előbbre vigye az irodalom ügyét, annyit fogtak fel az egészből, hogy végre beléd mart valaki, s az én recenzióm óta egy bálvánnyal kevesebb. Ha sziréndal helyett most fricskát kapott az orrára, hát vége az országos hozsannázásnak. Pénze van, birtoka van, szép családja van, közönsége van, hát mije legyen még? Általános hitele is? Legalább üssék meg. Az írók egy percig se hitték, hogy akkora tehetség vagy, amilyen, azt csak én tudtam, aki támadtalak – hiszen ezért támadtalak meg. Fiatal voltam, hát szigorúan beszéltem, talán irgalom nélkül. Csakhogy az irodalom nem lelencház, nem ispotály.

Persze nem is lőtér.

Senki se vádol. Mit magyarázkodom?

Azt hiszem, kevés prózaibb környezet van, mint Cseke, meg ezek a bútorok itt, az utca, amelyen a szeptemberi, szűrt fényben ökrös szekerek ballagnak, soha ilyen korán nem törtünk még Csekén kukoricát. Tömény realitás ez: szekér, tengeri, ökrök. Irreális csak én magam vagyok, reggel óta a legképtelenebb képzetek tolulnak elém. Látlak például itt és most, holott februárban haltál meg, és az ország másik, legtávolabbi zugában, és ha véletlenül arra járok akkor, eszembe se jut belépni a házadba, hogy utoljára még lássalak, hát akkor mit keres itt a tudatomban most ez a kép. Látlak halottan, a ravatalon, körötted sírnak, magyar ruhában fekszel, ezt csak gondolom, mert ez illik hozzád is, ehhez az órához is, és nincs szemfedeled, hanem szalámival vagy letakarva, lábadtól a félig nyílt szemedig szalámival. Abszurd ez a látomás, gusztustalan és dekomponált, kétszáz év múlva egy újra felfedezett Schiller valamelyik rossz ízlésű epigonja talál majd ki ilyet a színpadon, egy szalámis halottat, a fején babérkoszorú.

Babér.

Mikor találkoztunk, azt gondoltam, ha nem volna a konyhátokon a csülkös bableveshez hozzávaló, te megfőzetnéd az étel kedvéért a babérkoszorúdat.

Ó, Krisztus, Krisztusom.

Ha még megvolna, s eljutna hozzá a hír, sírna az Öreg. Hát ettől megkímélte a sors. Öt éve halott, azaz Isten tudja, mennyivel előbb az volt már, a kettő nem esik mindig egy időre, a valóság és a tényleges halál. Kikopott ő már az életből hamarább, akár keshedt frakkja, arcára, mint az enyves légyfogóra, rátapadt a kétségbeesett mosolygás. Ha el nem viszi a kolera, elvitték volna Kisfaludyék, mindenki elpusztul, aki fél a fiataloktól. A fiatalokkal vagy együtt tud élni az irodalmár, elfogadja és megérti őket, vagy okosabb, ha végez velük, mint Goethe azzal a mértéket és formát nem ismerő Kleisttel; akkor bölcsebb, ha eliminál. Aki megijed tőlük, esetleg utánozni próbálja őket, annak vége, aki kegyes akar hozzájuk lenni, annak is, mert azt felfalják, kegyet nem fogadnak el, csak egyenlőségjelet. Az öreg megijedt és megalázkodott, ebben elvérzett. Olyan agya volt, tele annyi tudással, mint az alexandriai nagykönyvtár, de nem volt jó emberismerő. Az a félig tisztelgő, félig patronáló meghajlás, míg ifjú ellenfelét kézfogással köszöntötte, fájdalmas volt és restellnivaló. Jobban becsülték volna, ha szemükbe mondja, semmiben sem ért velük egyet, és ki nem állhatja őket. Akkor ellenség lett volna, de tekintély, s majdnem bizonyos, hogy befogadják. Furcsák a fiatalok. Az Öreg elegáns volt velük, udvarias. Tévedett.

Vannak helyrehozhatatlan tévedések.

Te, mikor meghallottam, hogy nem vagy többé, felnevettem. A hírhozó jól megnézett, ritkán szoktam én nevetni. De olyan gyöngyöző, kemény, hetyke kis hangon szólt hozzám, olyan pattogó, jól tagolt, friss és hangzatos fonetikai egységekben, hogy úgy hatott, mint a száncsengő. Csak nevetni lehetett azon, hogy eltűntél előlem, egy negyedszázada várok tőled normális választ, olyat, amivel tudok mit kezdeni, ami nem az a zagyva kardlapozás, amit az ellenkritikáidban meg a tanulmányaidban produkáltál. Én hivatásos esztéta vagyok, te zseni, túl tételen, elméleten, elveken, mit ártottad magad a halandók mesterségébe, én se mentem el Niklára tavaszi szántáskor. Nem vitatkozni akartam én veled, hanem segíteni neked is, az irodalomnak is, az irodalom kibírta, te nem, de attól még felelhettél volna józanul és én is megmondhattam volna nyilvánosság előtt vagy ha akartad volna, írásban, hogy ekkora támadás már rangadó, és én tiszteletből és serkentésből kisebbítettelek. Ez a válasz, amit most februárban küldtél, a halálhíred, világos volt, pátoszmentes, érthető, el is tehetem emlékül. Most nem szidtál, nem akartál felaprítani, nem tiltakoztál, nem oktattál ki, nem hadakoztál, nem írtál nagy tanulmányokat, hanem lezártad az ügyet, lefeküdtél, elnémultál, és én a némaságoddal nem tudok mit elkezdeni. Övön aluli ütés volt, Dániel, halálra nincs más válasz, csak másik halál. Igazán csak az vigasztal, hogy jottányit sem érdekel, hogy most már én következem. Egyébként télen kellett volna csinálnod, úgy lett volna stílusos, télen láttalak először és utoljára.

Két napig várattál bennünket, topogtunk, áztunk a hídnál, lestük prémes kalapodat, kurta lábadat, tömzsi testedet a kéknél is kékebb nadrágban. Azt hiszem, azzal kezdődött az ingerültségem, hogy mikor végre megtaláltunk, nem ott, nem akkor, nem olyan körülmények között, mint elterveztük, azt éreztem, bár ne leltünk volna rád. Mást vártunk valamennyien, egy férfit, akit antik istenek lengenek körül és maga a nemes középszer, a derű, a kiegyensúlyozottság, egy árkádiai pásztor, köntöse ráncai közt tilinkó. Te meg csak faltál, és mikor el akartunk vinni Virághoz, mert őt mindenkinek illik meglátogatnia, csak rázogattad a lábadat, hogy bántja a pesti kövezet, és Biharival akartál találkozni mindenképpen – hát miféle ember az, akinek a cigányzene a szenvedélye? Engem ki lehet űzni vele a világból. Taszított az ízlésed, a modorod, egész este csak bosszantottál, azt állítottad, az a silány Kotzebue nagy író, és belekötöttél mindenkibe. Szegény Miskát majd szél érte, mert nem csókoltad vissza, mikor üdvözölt, megsértetted Szemerét is, mert elmondta nekünk, hogy este a szállodában elaludtál a folyóiratukon. És nem átallottál beleharapni az Öregbe is, aki pedig hogy verte neked a dobot, mikor a színre léptél, azzal vádoltad, irtja a dunántúli szavakat, mintha bizony a debrecenieket gyűjtené, keres a tájszavak helyett nemes hangzású újakat, még mindig természetesebb foglalkozás, mint ha valakinek állandóan az evésen jár az esze, perecet és kolbászt követel és kritizál mindent, ami más, jó ízlésű embernek kedves. Mi csak bámultunk. Hát honnan áradt belőled annyi csoda sor és gondolat, mikor olyan primitív vagy, hogy alig találtunk témát az asztalnál? A színházban meg lehetett tébolyodni melletted, neked a színjáték se tetszett, ott is csak Biharit reklamáltad, Biharit és Kotzebue-t, fenntartom a véleményemet ma is. Kotzebue bűnrossz író, senki, kontár, irodalmi iparos. Szemere méltán védte Schillert, az legalább alkotó, bár igazán jó darabot ő se tud írni, ahhoz csak a franciák értenek. Akkor, ha teheted, a bicskádat is belém vágtad volna, mert nem kellett neked sem a német, sem a francia drámaírói iskola, csak Kotzebue. És hogy olvastál fel verset! Bár ne kértünk volna. Hogy ejtetted ki azt a szót: harmónia! Még volt merszed az én szavalásomat kritizálni, csak nem képzeled, hogy Szemere nem mondta vissza másnap, azt állítottad a lírámról, hogy homályos és lágytüzű. Az én költészetem! Hát a tied milyen? Hisz nem ismertél se mértéket, sem arányt, álltál egy kupolában, ott ágáltál össze nem tartozó fogalmakból mondatokat, s mi nézhettük kinyaklott fejjel, kancsin, hogy szállnak azok a dagályos szavak. Ha tudom, milyen vagy, dehogy viszek neked verseket megmutatni, mit értettél belőlük, semmit, az is kínos volt, hogy nem akartál a kollégákkal összejönni, Pali majd elsírta magát, mikor kiderült, hogy téged voltaképpen nem is érdekel az irodalom, te csak írni szeretsz, de se vitatkozni róla, se elemezni nem.

El akarod adni az ökröket – közölted, amikor kiléptünk a német színházból. Abgangnak remek volt, el is némultunk mind. Akkor megszöktél, megkerested bálványodat, Biharit, azzal mulattál egész éjjel. Megbotránkozott az egész írói kör, Miska nem is akart többé látni, helyetted is szégyelltük magunkat. Nekünk az életünk volt az, amit nem vállaltál, amit untál, hát hogy lett volna egy közös gondolatunk ekkora közöny és ilyen felületes műveltség láttán. Nem szerettelek. Persze hogy nem szerettelek. NEM SZERETTELEK! Mit szerettem volna rajtad, önmagad cáfolatát? Csak megzavartál minket. Vártunk egy látomást, egy csudát a Dunántúlról, a Parnasszus fiát, ehelyett azt mondtad a folyóiratunkra: fityfene.

Persze, igazad volt. Nem a folyóirat értékében, hanem általában. Aki akkora költő, mint te vagy, az érezheti az irodalomelméletet fűrészpornak, és unhatja a vitákat is. Az azzal engeszteli a maga szakmája adta halálos veszedelmet ráhozó iszonyatot Scylla és Charybdis között, amivel akarja, tudja, amivel lehet. Az én mértékem más, nem Bihari, nem Kotzebue, és más a Scyllám és Charybdisem is, de ismerem a szakma ránk hozta veszedelmet. Nekem nem fűrészpor az irodalom elmélete. Ha egyáltalán volt valami élethez hasonló létem, hát akkor ez volt az életem.

Körülbelül most rehabilitálnak, halhatatlan halott, akinek porteste fölött zeng az engesztelő ének, az én énekem, most ért Helmeczi az Akadémián az utolsó részhez. Míg Téged égbe visz, az én pozíciómat is megerősíti, milyen jellemes irodalmár lehetek én, hogy ilyen nyíltan kimondom, ártottam neked, tévedtem, s azzal, hogy elnémítottalak, ártottam az országnak is. Így, szemre, mindenki azt hiszi, megint csak én győztem, hiszen magam tettem kritikusi tollamat ravatalod elé. Csak én tudom, meg te, aki örökkévaló lettél és halhatatlan a magyar lírában, hogy kezdettől fogva tied volt a hatalom és dicsőség, akkor is, amikor más nem látta meg, mikor földi szemeddel te se vetted észre. Most már ott vagy az örökkévalók között, szép sávos abrosszal asztalt terítettél, kolbásszal kínálod a többi üdvözültet, és most már tudod, hogy csak a te életed volt igazán élet, mert két szemed volt, számtalan dajnát megöleltél, jókedvedben átugrottad az asztalt, szép voltál, férfias, erős, szerettek, volt családod, és furcsa módon, holott utáltál minden elméletet, éppúgy az irodalomba pusztultál bele te is, ahogy én fogok.

Körülbelül most lett vége. Most felállnak, és némán rád gondol mindenki. Rád és rám. Két percig. Iszonyú hosszú idő.

A harmónia szót görögösen kell ejteni, Dániel. Így: hármonijja.

Te! Szinte felfoghatatlan, mennyire nem számít annak, akinek halála lesz az irodalom, hogy az illető szerette-e valamikor, vagy nem szerette Kotzebue-t.

100. bejegyzés!

Túl vagyunk a 100. blogbejegyzésünkön! Ez még csak a kezdet!

Próbának indult, hobbi maradt a Faluvégi Vendégház blogja. Ahogy belejöttünk, egyre többet irtunk, ráéreztünk az izére. Témáink között elsősorban a magyar vidék és hagyomány szerepel, de figyelemmel követünk minden, a magyar tájat, turizmust, érdekes programot érintő hirt.

Szeretünk napra készek lenni és hirt adni magyar alkotókról, művészekről, példaértékű településekről. Bár vidékiek vagyunk, a városi, fővárosi életet sem vetjük meg. Sőt. Büszkén hirdetjük, Magyarország szép, fejlődik és egyre szinesebb, élhetőbb lesz!

Köszönjük az eddigi figyelmet!
Kövessetek továbbra is figyelemmel, látogassatok rendszeresen a blogunkra!

Hosszú hétvégék

Az év kezdetén jó áttekinteni, mi is vár ránk ebben az esztendőben. Akinek munkája van, annak eléggé meg vannak számlálva a szabad napjai. Ezért jó előre tudni, s jó előre betervezni az ünnepnapokat, szabadságokat.

Idén több hosszú hétvége is lesz a naptárban. Március 15. péntek, húsvét (április 1.) és pünkösd (május 20.) szokás szerint szabad hétfővel jár. Augusztus 20-a körül is többnapos kiruccanásra lehet készülni, majd mindenszentekkor (november 1. péntek) és karácsonykor (december 24-26.).

Mindenkinek kivánunk minden jót a 2013-as évre! Várjuk szeretettel a hozzánk látogatókat!

Osztálytalálkozó

Nem is gondolnád, hányféle rendezvény helyszinéül szolgálhat vendégházunk. Az istállóból
átalakitott rendezvényteremben tartottak már számtalan születésnapot, keresztelőt és szilveszteri partit. Nemrég egy osztálytalálkozóra került éppen sor.

A lenti képek igazolják, hogy ahol sok jó ember összejön, s egy jó helyszin is adott, akkor garantált a jó szórakozás. Volt itt is finom étel  és ital, cigányzene és tánc, beszélgetések.

Várunk hasonlóan kedves társaságokat, családokat és barátokat! Ha ünnepelni szeretne, válassza a Faluvégi Vendégházat Mándokon!

Majális

Ha május, akkor majális. Május elsején a falusi hagyomány szerint a fiúk májusfát állitottak a lányok udvarán, mégpedig titokban. Általában az éj leple alatt vitték a lányos házhoz szekéren a korábban egészben kivágott fácskát. A fára szines szalagokat akasztottak. A fát az udvaron, vagy a kapuban, a keritéshez kötve állitották fel. Kellemes meglepetés volt ez reggel a lányoknak.

Manapság már csak ritkán állitanak májusfát az ifjak. Viszont Mándokon még él a hagyomány, ha nem is a régi formájában. A fiúk a kiszemelt lánynak ma már nem fát, hanem virágkosarat visznek. Ezzel vallanak szerelmet. A virágkosár általában több cserepes növényt jelent egy hatalmas kosárba ültetve. A kosarat kapó lány a szerzeményét a háza ablakába teszi, azért hogy az utcán elmenők lássák, itt olyan lány lakik, akinek udvarlója van.

Néhány éve mi is megtartottuk a saját, vendégházas majálisunkat. Egy napra az ünnepé lett a vendégházunk kertje. Hatalmas májusfát állitottunk a kemence mögé, az udvaron vendégül láttuk a falu apraját-nagyját. A programról helyi hagyományőrzők gondoskodtak: volt ijászbemutató, lovasbemutató, énekelt a nyugdijas népdalkör, s még sorolhatnánk.

Több képet a linken találsz.

Falusi húsvét

Az ünnepek közül talán húsvét kötődik a leginkább a vidékhez, a faluhoz. A tojásfestés és locsolás hagyománya bár lassan megkopik, de azért még mindig él falun, igy Mándokon is.

Farsang után kezdődött a 4o napos böjti időszak, melynek során a vallásukat szigorúan gyakorlók pénteki napokon húsmentes ételt, esetleg halat fogyasztottak. A húsvét a feltámadás ünnepe. Ilyenkor megújul, újjászületik a természet is, virágba borulnak a fák, friss zöldet hajt a fű, s fészküket rakják a madarak.

Húsvét előtt a lányok, asszonyok szorgalmasan készülnek az ünnepre. Ilyenkor végzik el a tavaszi nagytakaritást, lemossák az ablakokat, függönyt mosnak, s tavaszi fénybe öltöztetik a házat. A férfiak a kerti munkáknak látnak neki: megmetszik a gyümölcsfákat, megszántják, s boronálják a vetés előtt álló földeket, megkapálják a virágoskertet.

A konyhában készülnek a hagyományos finomságok: a kalács, ami lehet diós, túrós, vagy mákos, a füstölt-főtt sonka, amit a téli disznóvágás során előkészitett, besózott húsból készül, valamint a sárga túró, ami egy édes "sajtszerű" étel. A lányok tojást festenek, hagyományosan diófalevél és hagyma levében.  Apró leveleket egy harisnyával a tojásra szoritanak, s igy mártják a szines vizbe.

Nagypéntek a keresztények gyászünnepe. A falusiak ilyenkor feketébe öltözve mennek az esti templomi szertartásra, ahol passiójáték során elevenitik fel a Golgotán történteket. Húsvét vasárnapja viszont örömünnep. Krisztus feltámadását vizágokkal, barkával, zöld ágakkal ünneplik. A katolikusok, s Mándkon a görögkatolikusok a paphoz viszik a kalácsot, sonkát, sárgatúrót, amit az megáld.

Húsvéthétfő a hagyományok napja. A fiúk ilyenkor körbejárják a falusi ismerősöket és rokonokat, s kölnivel meglocsolják a lányokat és asszonyokat. A kisgyerekek verseket mondanak, s cserébe festett vagy csoki-tojást kapnak. Mig a családok férfi tagjai a házakat járják, a nők otthon türelmesen várják a betérő látogatókat. Előfordul, hogy ilyenkor látják újra az egy éve nem látott ismerősöket.

Milyen jó lenne, ha ezek a szokások fennmaradnának. Fess tojást, süss kalácsot, s ünnepeld a szivedben is a tavaszt, az újjászületést!

Valentin-nap a magyar néphagyományban?

Február 14-e Valentin-nap, a szerelmesek ünnepe. De vajon mi köze van az Amerikából eredő ünnepnek a magyar hagyományokhoz?

A magyar naptár szerint ez a nap Bálint napja. S a néphagyomány szerint ez a nap a tyúkültetés napja, ekkor kezdenek párosodni, fészket rakni a verebek.

Ha már felcsaptuk a hagyományok kalendáriumot, lássuk milyen jeles napok vannak még februárban.
Február a böjtelő és télutó hava: ez az utolsó téli hónap, s februárban van a farsang ideje, amikor még a húsvéti böjt előtt lehet egy utolsót bolondozni, mulatni, ezt a hagyomány szerint 9-én, Dorottya napján szokták leginkább tenni.
Zsuzsanna napján, 19-én elvileg zöldellni kezd a fű, megszólalnak a pacsirták, s közeledik a tél vége. Ezt követi Jégtörő Mátyás 24-én, amikor ha Zsuzsanna mégsem vitte el a fagyot, majd Mátyás megteszi.

Milyen gazdag a naptárunk! Nem is gondolnánk, hogy más népeknél nincsenek névnapok, s a hagyományokat, legendákat megőrző kalendáriumok!

Jó télvéget, szép tavaszvárást!

Vőfélykendő

Mándokon még él egy régi szokás: a lakodalmakon a férfiak vőfélykendőt viselnek. Az ország más tájairól érkező vendégeknek elég furcsa lehet ez a szokás. Miért van az, hogy a férfiak szines, himzett kendőt tűznek a nadrágjukra?

A vőfélykendőt a menyasszony, annak édesanyja és rokonsága késziti. Himzése lehet keresztszemes, laposöltéses, tűfokos, anyaga lehet hagyományos vászon vagy modernebb, műszállal kevert anyag.
Egy esküvőn a legkisebb fiúcskától a legidősebb bácsikig mindenki kap ilyet. Diszesebb jár a násznagynak és a tanúknak, kevésbbé diszesebb a távolabbi rokonoknak. Kisebb méretű a gyerekeknek, nagy a felnőtteknek.

A kendőket a menyasszonyos háznál osztják ki ünnepi keretek között. A lakodalmas menet tagai a kendőket viselve igazán ünnepi, egységes képet mutatnak. S ha egy-egy vendég elkalandozik a templomba menet, akkor meg lehet ismerni a kendőjéről.

Reméljük még sokáig őrzik ezt a hagyományt, s lesnek még szorgos kezek, akik ezeket a kendőket készitik. Vőfélykendős esküvő már a vendégházunkban is zajlott. A Mándoki Közösségi Ház kiállitásán pedig számos kendőt megtekinthetünk.

A kendő kiosztásakor a vőfély ezt a verset mondja:

„Kinek ezen kendő volt a munkája

Kérem a jó Istent, hogy tekintsen le rája

Adja meg mi jót kér tőle szeme, szája

Hogy örömmel folyjék világi órája.

Mert tudjuk a kenderből, míg vászon szövetik

Nem egy, de sok kézen keresztül tétetik

Csekély ajándékul ilyenkor adatik.

De mi ezt úgy vesszük, mint nagy ajándékot

És úgy szemléljük, mint szíves szándékot.

Ha nem, aki fonta ezt a fonadékot

Ne érjen semmiben holtig szakadékot.”

Zenés karácsonyi üdvözlet

Minden kedves mándoki lakosnak, egykori és jövőbeni vendégünknek nagyon békés, boldog karácsonyt kivánunk!

Ünnepi üdvözletünkhöz a Mándoki Református Énekkar szivet melengető előadását küldjük!

Jézus, Te égi szép...

Kézműves karácsonyfadiszek

A ma kapható csillogó karácsonyfadiszek láttán nehéz elképzelni milyen is volt a régi idők karácsonya. Amikor a család összegyűlve, együtt készitette a diszeket és aggatta azokat a fára. Bizony, egykor kézzel készült a szaloncukor, a diót ügyes kezek csomagolták fényes papirba, s a gyerekek szines papirfüzéreket hajtogattak a fára. Elektromos égősorok sem voltak, valódi gyertya égett a fenyőágakon.

Hogyan tudnánk ma hagyományos módon fát disziteni? Készithetünk diszeket mi magunk, vagy beszerezhetünk néhányat hagyományőrző kézművesektől. Gyönyörű kézimunkákat találhatunk mándokon a Varázstű Kézimunka Csoport kinálatában. A himzett keresztszemes zsákocskák, horgolt angyalok, harangok és hópelyhek láttán megelevenedik a szemünk előtt a régi korok mives karácsonya. A textilből készült kézimunkákat vegyithetjük csuhéból vagy szalmaszálakból fabrikált csillagokkal, angyalokkal. Néhány masni, s kész is a FA.

Izelitőnek pár kép hagyományos karácsonyfadiszekből.

A Faluvégi Vendégháznál nemcsak a karácsonyfát, hanem a hozzá illő diszeket is beszerezhetitek!