A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szabolcs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szabolcs. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 11., hétfő

Kerekek és lépések


A Kerekek és lépések műsorkészítői gyalog járták be Magyarország tájait. Többször is jártak a mi vidékünkön. Most megtaláltuk az egyik nálunk készült filmet. Ezen keresztül megismerhetjük a környéket: Tiszamogyorósról érkeztek anno Mándokra, hogy utána tovább menjenek Tornyospálca, Anarcs, Kékcse és Domrád felé.

Jó filmnézést és filmes utazást kívánunk!

Kerekek és lépések 26,21


2015. szeptember 8., kedd

Nyíregyháza Zoo

Egy újabb nagysikerű plakátkampánnyal indíja a nyári szezont a Nyíregyházi Állatpark. Ahogyan arról már korábban is beszámoltunk, nagyon találékonyak az állatkert marketingesei és igazán feltűnést keltő plakátokat raknak össze.




Idén a mellékelt képeken található plakátokkal vonzzák ide a látogatókat.

2015. március 20., péntek

A szőke Tisza

Nemrég a Duna TV műsorán a mi vidékünkről készült dokumentumfilm ment éppen. A szőke Tisza című sorozat a Tisza magyarországi szakaszát járja végig. A kalandvágyó filmesek több éven keresztül forgattak a klasszikus Tisza-túrák helyszínén, a Tisza vizén. A film megörökíti a tikkasztó nyári napokat és az esőben való evezést. Bemutatja a tiszaparti települések hagyományait, az ott élő embereket, a növényeket, ételeket. A lenti kép a már szabályozott, de még mindig kanyargós Tiszát mutatja madártávlatból.


A sorozat több része online is megnézhető. 
Az 5. részben Mándok közvetlen szomszédságában fekvő tiszaparti településekre látogatott a stáb. Lónya, Tiszamogyorós, Tuzsér, Eperjeske, Zsurk mesés látnivalóit és még élő hagyományait számunkra ismerős arcok mutatják be. Jó volt látni, amint mogyorósi asszonyok vásznat sulykolnak a Tisza vizében. Vagy éppen a mándoki Vendégházzal jó barátságban lévő zsurki Vendégház házigazdái látták vendégül a forgatócsoportot.

A csoport annyira szerencsés volt, hogy még a tiszavirágzást is látták, megörökítették. Lentebb egy kép illusztrációnak a kérészek tömeges násztáncáról.


Ide linkelünk két részt a sorozatból. 
Jó utazást filmen, de még jobbat élőben, akár a Tisza vizén, akár a partján!

5.rész

4. rész

2015. február 25., szerda

Mándoki viselet

Többen megkerestek minket az elmúlt időszakban, hogy mándoki viseletet, vagyis hagyományos paraszti ill. népviseletet szeretnének kapni. Külföldről írtak nekünk, s kérdezték, hol lehet ilyet venni, szerezni, találni.

Akit tudtunk a Mándoki Közösségi Házba irányítottunk. Az ottani "falutörténeti múzeumban" van néhány régi, nagyapánk-korabeli csizma, nadrág, ing, meg nagymama-korabeli szoknya, kötény. Viszont ilyen viseletet ma már senki sem hord, sőt azt is nehéz megmondani, hogy a nagyszülőktől ránk maradt viseletek közül melyik az eredeti mándoki formavilágú ill. mintájú ruha.


Nemrég azonban egy lelkes Mándokon tanító néptánc-tanártól kaptunk két képet. Ezeken egy mándoki pár látható itteni viseletben. Sajnos nem tudjuk, hogy mikor és hol készültek a fotók pontosan. Ha valaki ráismer családtagjára, kérjük, jelezze nekünk! Az első képen a fiatal párt látjuk, lehet, hogy jegyes korukban, vagy fiatal házasként. A második kép pár évvel később készülhetett, itt már megszületett az első gyermek is.


A képeken látható viselet követi a nyírségi viselet hagyományát. Nemrég ünnepelte a Nyírség Táncegyüttes fennállásának 4o. évfordulóját. A Nyíregyházán tartott ünnepi gálaműsorukban a képen látható viseletben is adtak elő táncot. Ugyan mándoki tánc nem volt itt, de volt ajaki, meg szatmári, nyírségi, tirpák. Ez a műsor is azt mutatta, hogy milyen sokszínű a megyénk zenei, tánc- és népviseleti öröksége.

Bővebben a Nyírség Táncegyüttesről itt olvashatnak:
http://www.nyirsegtanc.hu/



2014. november 13., csütörtök

Verses kihívás

Egy nyáron kezdődött őrületről szeretnénk beszámolni. Augusztus végén indult egy víruskampány a Facebookon. Egy irodalmár kihívta ismerőseit, hogy megosszák kedvenc versüket. A csodás gondolatot sokan továbbadták, magyar versektől zengett a közösségi oldal.

A kezdeményezés érdekessége, hogy elemezték az eredményeket, megosztásokat. A legtöbb verset a mi megyénkből, Szabolcs-Szatmár-Beregből osztották meg! Még mondja valaki, hogy sötét Szabolcs, és hogy itt nincsenek kultúrlények. No lám!

A Facebookon elindított őrület hatékonyabb és népszerűbb lett, mint a régi korok tévéműsora, a Vers Mindenkinek.

Mi három felkérést is kaptunk, így három kedvenc verset is megosztottunk. Íme az egyik:

Kányádi Sándor:Valaki jár a fák hegyén

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

1994

2014. október 24., péntek

Almaszezon

Itt az almaszedés ideje. Mándokon és környékén ilyenkor az alma illata lengi be a vidéket. De lássuk csak, mi mindenre jó az alma.

Egyedül az alma az a fajta gyümölcs, amit más ételekkel is együtt  ehetünk, anélkül, hogy erjedés lépne fel. Ezt már az ókorban is tudták róla, ezért is nevezték a gyümölcsök királynőjének. Nagyon könnyen tudjuk tárolni, ha csak kicsit is odafigyelünk rá,  akkor eláll addig amíg, a tavaszi friss gyümölcsök megjelennek a piacon.

Több, mint 1000 fajta alma található a világon. Mindegyikben megtalálható a fehérje, rostanyag, keményítő, sók, almasav, cukor,csersav. Magas a foszfor, a vas, és a nátriumtartalma. Az almát nagyon  rövid idő alatt megemészti a gyomrunk, és szinte  azonnal energiát nyerhetünk belőle.Magas foszfor tartalmának köszönhetően sokat segíthet főleg azoknak, akik szellemi munkát  végeznek, vagy gyenge az idegzetük.

Gyümölcsöt csak magában együnk. Ha mást is fogyasztunk, akkor almát ebéd előtt, vagy vacsora előtt legalább egy órával fogyassz. Bármilyen gyümölcsöt fogyaszthatsz főétkezéskén is. Ha úgy érzed, hogy az alma nem csillapítja az éhségedet, akkor ez annak a jele, hogy valami baj van a gyomroddal vagy az emésztőrendszereddel.

A gyümölcsök nagy része gyógyító hatású, megszabadítja szervezetünket az eddig okozott károktól, mérgektől. Többek között az alma nagyon jó tisztító és gyógyító hatással van az alábbi betegségekre: - Ételmérgezés, bélhurut, vérhas, koli baktérium okozta bélfertőzés, és akár hiszed akár nem még akkor is segíteni tud, ha veseköved van. Székrekedés nélkül képes gyógyítani a  hasmenést, szabályozza a bélműködésedet, tisztítja a húgyutakat, és a tüdőket. Gyógyítja a reumát, a köszvényt, mivel sói oldják a húgyköveket.

Jó tudni azt, is, hogy másként hat az édes, és másként a savanyú alma. Édes almát fogyasszanak mindazok, akik székrekedésben szenvednek, vagy vérszegények, és inkább savanykásabbat mindazok, akik esetleg túltápláltak, vagy reumás fájdalmakkal küzdenek.


Jó étvágyat!!!!

2014. szeptember 19., péntek

Báthoryak a mi vidékünkön

Ugron Zsolna írónőről már korábban is akartunk írni. Erdélyi nemesi család leszármazottja, újságíróként dolgozik,s egy valódi romantikus történet szereplőjeként férjehez ment egy indiai-magyar arisztokrata felmenőkkel rendelkező helyes fiatalemberrel, akivel családot alapítottak.

Közben visszatértek őseik földjére, Erdélybe, ahol a régi kastélyt felújítva szállásadással, vendéglátással kezdtek foglalatoskodni. Emiatt nagyon is közel érezzük magunkhoz Zsolna értékrendjét, gondolkodásmódját.

Most a legutóbbi regényéről szeretnénk rövid ismertetőt közölni. Az Erdélyi mennyegző című írása  történelmi tényeken alapuló romantikus nőregény, amolyan női történelmi regény, mivel írója és főbb szereplői mind nők. Főhőse Báthory Anna, akiről keveset tudunk, hiszen inkább a neves család többi tagjáról, Báthory Erzsébetről, Báthory Istvánról és Gáborról maradtak  fent történelmi tények.

Anna a fejedelem, Gábor húga. Érzékeny fiatal nő, akit a politika és a történelem sodor különböző szerepekbe, házasságba. A regényt számunkra az teszi igazán izgalmassá, hogy a mi vidékünkön játszódik. Hiszen a Báthoryak szülőföldja a Nyírség, uradalmuk központja Nyírbátor és Nagyecsed. Anna is ezen városokban, ezen várakban él, ám élete során sokat "ingázik" a felső-magyarországi és erdélyi városok között. Bátyja Nagyváradon tartózkodik sokat, van házuk Kolozsváron, Tasnádon. Rokonaik Kisvárdán élnek, ezért ha menekülni kell, ők ide jönnek. Van jóbarátjuk Munkács várában is.

Anna a legtöbbet Nagykereki várában a Kerek-erdő közelében él. A regényben még gyereklány mikor férjhez adják Bánffy Déneshez, de hamar megözvegyül. Aztán szerelemból házasodik meg Jósika Zsigmonddal, kisfia is születik, Gáborka. Ám a török és Habsburg támadások, a hajdúk felkelése, a fejedelem ellen való összeesküvés félreállítja bátyját és őt is. Báthory Erzsébethez hasonlóan őt is boszorkánysággal vádolját, börtönbe vetik, vallatják, míg végül minden vagyonától megfosztva kezd új életet.

Ez a könyv a reneszánsz nők hihetetlenül kemény ám mégis gazdag életét mutatja be. A nők ebben a korban fontos szerepet játszottak, hiszen házasságuk, örökségük révén emelkedhettek fel a hozzájuk kötődő férfiak. Szépnek és erősnek kellett lenniük egyszerre, elviselni megcsalatást, vádakat.

Érdemes lehet beutazni a könyvben említett helyszíneket. Az általunk ajálott "Báthory Anna nyomádban" című útvonal a következő lenne: Nyírbátor, Nagyecsed, Kisvárda, Királyhelmec, Munkács, Nagyvárad, Nagykereki.

Jó olvasást és jó utazást a múltban és a jelenben is!

Az írónővel készül egyik interjú itt olvasható.

2014. szeptember 1., hétfő

Falu végén kurta kocsma

Felépül a faluvégi kurta kocsma! Így nemcsak Faluvégi Vendégház lesz, hanem Faluvégi Kocsma is!

A történet szerint Petőfi Tunyogmatolcson írta ezt a versét. Ráadásul az akkori kocsma gerendájába bele is véste a nevét. A gerendát egy bontás során megtalálták. Most pedig a régió turisztikai támogatásával újra felépül a kocsma. Ha minden igaz, 2015 nyarán már ott borozhatunk.

Addig pedig legyen itt kedvcsinálónak Petőfi verse:

FALU VÉGÉN KURTA KOCSMA...

Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.
Az éjszaka közeledik,
A világ lecsendesedik,
Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.
De a kocsma bezzeg hangos!
Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjogatnak,
Szinte reng belé az ablak.
„Kocsmárosné, aranyvirág,
Ide a legjobbik borát,
Vén legyen, mint a nagyapám,
És tüzes, mint ifju babám!
Húzd rá cigány, huzzad jobban,
Táncolni való kedvem van,
Eltáncolom a pénzemet,
Kitáncolom a lelkemet!”
Bekopognak az ablakon:
„Ne zugjatok olyan nagyon,
Azt üzeni az uraság,
Mert lefeküdt, alunni vágy.”
„Ördög bújjék az uradba,
Te pedig menj a pokolba!...
Húzd rá, cigány, csak azért is,
Ha mindjárt az ingemért is!”
Megint jőnek, kopogtatnak:
„Csendesebben vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket,
Szegény édesanyám beteg.”
Feleletet egyik sem ad,
Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények.
(Szatmár, 1847. augusztus.)

2014. július 14., hétfő

Templomtúra

Szabolcs-Szatmár-Bereg rejtett gyöngyszemeket tartogat. Aki először látogat az ország keleti szegletébe, gyakran meglepődik, hogy milyen virágos utcákat, tiszta portákat és kedves embereket talál itt. Az pedig még meglepőbb, mennyi történelmi emléke, régi épülete, legendája, meséje van a vidéknek.


Nemrég egy honlapon összegyűjtötték a Középkori Templomok Útját, ami sok-sok régi templom útvonalát rejti. A templomok útja átkanyarodik Erdélybe és Kárpátaljára is, hiszen ez a vidék valamikor egy tájat alkotott.

A honlap kicsit nehézkesen működik, útvonalat például nehéz rajta tervezni, viszont egy részletes katalógust jelent, jól listázza ezeket a templomokat. Egyszerre mindet képtelenség felkeresni, több kisebb túra keretében viszont varázslatos helyekre juthatunk. A középkori eredet miatt a legtöbb templom freskókat is rejt, alapja sokszor román kori, elemei gótikusak. Mivel szegény, de hitben gazdag vidékről van szó, a templomok alázattal épültek, ha nem is óriásira, de Isten hatalmás és az ember kicsinységét sugallva.

Jó túrázást!


A Középkori Templomok Útja program honlapja:
http://www.temple-tour.eu/index.php/en/

2014. április 4., péntek

Borbély Szilárd: Nincstelenek

Hosszú kihagyás után most új bejegyzésünket olvashatják a blogunkban. Folytatjuk irodalmi körútunkat, s ezúttal a közelmúltba, egy 2013-as kiadású regény soraira kalauzoljuk az olvasót.

Borbély Szilárd iró megyénkben, Fehérgyarmaton született. Első műveivel a 80-as évek végén jelentkezett, s azonnal sikert aratott. Számos irodalmi dij kitüntetettje. Legutolsó műve a Nincstelenek, Már elment a Mesijás?

A mű képei, szövegei a szabolcsi hagyományok világába, a szegénysorra, a sarki kocsmákba kalauzolnak. Arra a vidékre, ahol mi is élünk. Itt nincs vagyon, pénz, már annak is örülnek az emberek, ha munkájuk akad, vagy éppen segélyt kapnak. Költeni keveset tudnak, azt sem a legjobb helyen teszik... Itt nem virágzik a kultúra, nincsenek példaértékű vállalkozások, vagy tehetséges emberek.

Még mielőtt nagyon negativan és riasztóan festenénk le ezt a tájat, megnyugtatunk mindenkit: ezen a vidéken nem minden fekete. Sőt. Sajátos túlélési ösztön, irónia és humorérzék tartja életben az ittenieket.

Az iró egyes szám első személyben szinte a saját emlékeit meséli el ebben a műben. Kisgyermekkorának emlékeit meséli, a történéseket a szoba-konyhás szülői házban, a cigánysoron. Emlékképeket a háborúról, zsidók, rutének, magyarok, románok és cigányok együttéléséről. Az itteniek nincstelenek, de mégis sokszinűek, sokféle hagyományt, vallást, ünnepet őriznek.

Húsvét közeledte miatt most az ünnepről idézünk egy részletet:

"Húsvét után már semmi sincs otthon. A sonkát már megettük. A kolbászt is. A kredenc üres, csak kenyér van benne. Anyánk úgy megy el reggel dolgozni, hogy azt mondja:
Egyetek, amit találtok.
De nem találunk semmit. A spájzban a bödön alján van még zsir, a padláson meg lekvár. Szilvalekvár. Abbol mindig sok van. Nagy szilkékben tároljuk. Spárgával körben leszoritva. A spárga alatt hernyók lapulnak. Ha kinyitom, mindig kihull néhány. Eltaposom. Moly lenne belőlük A spárgát le kell szedni időnként, hogy kipucoljuk alóla a molybábokat. Összenyomjuk az ujjunkkal, hogy megdögöljenek.
Más semmi. Mindig zsirt eszünk. Anyám este szalonnát süt a puliszkához. A kukoricát én őrölöm a fészerben. Mi málénak mondjuk.
...
Készülünk a húsvétra. Anyám takarit, mos, vasal, süt, főz. A szokások ereje hajtja. Virágvasárnap cicókát tesz a fali tükör fölé. Mi a barkát mondjuk cicókának. A fűzfáról vágjuk az ágakat. Mi ficfának mondjuk. A barkaágak kersztezik egymást a tükör fölött. Ezek szentelt barkák. Az ünnep után anyám elégeti és a hamut elteszi."

2013. augusztus 7., szerda

Állatkerti hívogató


A Nyírenyházi Állatkert hirdetései nemcsak a közönség, hanem a kreatív szakma képviselőinek is felhívták a figyelmét. Az állatkert plakátjain jól ismert állatok láthatóak, de csak részleteikben. A szlogen is ez: "További részletek Nyíregyházán".


Az biztos, a kép és a szlogen nagyon ötletes, igazán ütősre sikeredett. Legtöbbször az egyszerű, nem túlbonyolított ötletek a legjobbak.

Mi az el, cá, zsi?

További részletek az állatkertben, Nyiregyházán.





Zempléni Fesztivál

Újabb fesztiválajánlónk következik. 2013. augusztus 9-18. között rendezik meg a már hagyományos Zempléni Fesztivált. A fesztivál középpontja Sárospatak, de számos egyéb zempléni településen is vannak koncertek és programok.


De miért is ajánlunk egy zempléni programot? Bár szűkebb régiónk Szabolcs-Szamár-Bereg megye, de szeretünk átkalandozni a szomszédos megyékbe. Egyik kedvencünk a közeli Zemplén, hiszen Sárospatak alig egy órányira van Mándoktól. Akár a nálunk szállást keresők egy esti program erejéig átkirándulhatnak Sárospatakra.

Az idei fesztiválprogramokon szerepel a Benkó Dixiland, a Rajkó zenekar (Radics Gigivel), a Budapest Jazz Orchestra (Tóth Verával). Természetesen koncertet ad a Liszt Ferenc Kamarazenekar is, akik a Zempléni Fesztivált 1992-ben megalapitották.

A zenei programok hátteréül szolgál Sárospatak csodás reneszánsz kastélya, valamint a történtelmi város több pontja.

Jó szórakozást!


Bővebb információ a fesztiválról:
www.zemplenifesztival.hu

2013. július 9., kedd

Turisztikai blogok

Nem csak mi irunk turisztikai témájú blogot. A Magyar Turizmus Rt. hivatalosan felel a hazai idegenforgalomért. Az ő weboldalukon megtaláljuk az összes magyar turisztikai régió saját blogját. Köztük van a mi vidékünk, az Észak-Alföldi régió is.

Turisztikai témáról irni a legjobb nyáron, amikor a legtöbb ember nyaral, pihen, utazik. Ilyenkor igazán hasznos tippeket adni, hová is utazzunk, hol ehetünk finomakat, fesztiválozhatunk, túrázhatunk. Nem véletlen, hogy mi is saját blogunkat használjuk arra, hogy az aktualitásokról hirt adjunk.

Nézzük mi zajlik éppen az Észak-Alföldön. Három megye: Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megye alkotja ezt a régiót. Egyik fő látnivalónk itt a Hortobágy, a blogbejegyzés szerint éppen sportfesztivál zajlik. A régió adminisztrativ központja Szolnok, ahol a Tiszához kötődik a legtöbb program: zenés koncertek, szinházi előadások.

A fesztiválok sora folytatódik: Kisújszálláson Halászlé Főző Fesztivál, Bárándon Kenyérfesztivál, Debrecenben Katonazene Fesztivál. Irnak szűkebb vidékünk, a szabolcsi terület aktivitásairól is, hiszen Vásárosnaményban épp most volt a Zoárd napi Sokadalom.

Jó olvasást, böngészést, ötletszerzést!

Utazzunk, itthon!

Magyarország blogja

Észak-Alföld blogja

2013. július 4., csütörtök

Nyirbátori Sárkányfesztivál

A fesztiválajánlónk folytatódik. El sem hinnénk, mennyi érdekes program, történés vár ránk szűkebb régiónkban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

Július közepén kezdődik Nyirbátorban a Szárnyas Sárkány Hete, ami Nemzetközi Utcaszinház Fesztiválnak is otthont ad. A rendezvény július 12-14. között zajlik a városban, sok mutatványossal, zenésszel, szinésszel.

A beharangozó plakát a város hires és hirhedt leszármazottját, Báthory Erzsébetet idézi. Könnyűvérű hölgyek és zord lovagok, katonák a reneszánsz korból. Ám ők gondoskodnak az ide látogatók szórakoztatásáról.


S hogy jon a szárnyas sárkány Nyirbátorhoz? A választ megtaláljátok a városban, csak látogassatok ide!

Bővebb program itt található:
http://www.szarnyas-sarkany.hu/

2013. július 1., hétfő

Hungarikumbolt


Megnyilt Magyarország első hungarikumboltja, mégpedig Nyiregyházán. A hungarikumok olyan minőségi magyar kézműves termékek, amelyek hagyományos módon, régi receptúrák alapján, adalékanyagok nélkül készülnek, és a legegészségesebb élelmiszeripari áruknak számítanak.
Ezek kaphatóak ebben az üzletben.

A bolt állami támogatással jött létre. Az országos hungarikumok mellett a helyi védett termékek is kaphatóak, igy például a Szatmári szilvapálinka. Az üzlet berendezése a környék településeiről származik, régi parasztbútorok és használati tárgyak.

A fizikai üzletek mellett találni online boltokat is. Elsőre a www.hungarikumbolt.hu jött be, elég szép, jól strukturált honlappal, szines hazai termékkinálattal. Majdnem ugyanezen a néven, de c-vel irva is működik webshop. Ez egy kicsit bonyolultabb felület, de a termékválaszték itt is kielégitő.

A Memories of Hungary is magyaros termékeket kinál, bár itt a hungarikumok és élelmiszerek vannak kisebbségben, s inkább turistáknak való használati és disztárgyakat találunk. Nagyon szép, izléses a régit és a modernt ötvöző formavilág, a modernizált himzésmotivumok megjelenése az asztali alátéteken, bögréken. Persze van turistásabb kalocsai mintás blúz és farmernadrág is.
 
 Ha külföldi vendégeink vannak, vagy mi magunk utazunk külföldre, érdemes apró ajándékokért, ötletekért, finomságokért betérni a fent emlitett üzletekbe.
 
 
 

2013. június 27., csütörtök

Szinház a Barbizonban

Szinházat ajánlunk újra, ezúttal Nyiregyháza közelében a sóstófürdői Barbizon Hotelben. Hogyan lehet, hogy egy szálloda szolgál helyszinéül a szinházi előadásoknak? Bizonyára a tulajdonosok elkötelezettek a kultúra, az irodalom, a szinház iránt.


Idilli környezetben, a természettől körülvéve zajlanak az előadások. Idén nyáron háromszor tekinthetünk meg különböző gyerekelőadásokat. Ki ne ismerné a Nagy Ho-Ho-Ho Horgászt, Vizipókot, vagy Kukori és Kotkodát? A tévéből jól ismerjük ezeket a meséket, a kedves hőseiket, s máris halljuk a fülünkben a jól ismert zenéket.

Ha egy nagyszerű programot akarunk a gyerekeknek, vigyük őket Sóstóra! A szinház előtt még beleférhet egy látogatás a Nyiregyházi Vadasparkba, mely Magyarország legnagyobb, leginkább fejlődő vidéki állatkertje. De tehetünk egy kirándulást csónakkal a Sóstói tavon, mert hát ha Sóstó, akkor sós tónak is lennie kell itt.

Jó szórakozást!

Barbizon szinház

Nyiregyházi Vadaspark


2013. június 18., kedd

Szinházi fesztivál Kisvárdán


Immár 25 éve szervezik minden év júniusának végén a Határon Túli Magyar Szinházak Fesztiválját Kisvárdán. Idén június 21-29. között tartják a találkozót.

A fesztivál két helyszinen zajlik: a város szélén, a szabadtéri Várszinházban és a város központjában található Művészetek Házában. Ilyenkor összegyűlnek itt a határontúli magyar szinházak képviselői: erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és felvidéki szinházak, de a hazai művészek, rendezők is szivesen ellátogatnak ide.

Ha egy kellemes esti programra vágyunk, tervezzünk be egy kisvárdai szinházi látogatást. Kisvárda alig 30 percnyi autózás Mándokról, igy vendégeink ha nálunk szállnak meg, kellemes programban lehet részük.


Bővebb információ és programműsor:
www.kisvarda.szinhaz.hu

2013. június 14., péntek

Molnártalálkozó


Nemzetközi Molnártalálkozó Fesztivált rendeznek pár éve Túristvándiban. Idén június 28-29-én lesz a rendezvény.

De miért Túristvándiban? Mivel hazánkban itt található az egyetlen működő vizimalom, a túristvándi helyszin nagyszerű választás. A vizimalom mellett lehet itt csónaktúrára menni a Túr és a Tisza folyókra. A vizek melletti állatvilágot kedvelők madármegfigyeléseket végezhetnek.

De akár gasztronómiai túrává is kibővithetjük a látogatást: elmehetünk a közeli Panyolára az ottani szilvapálinkát megkóstolni, Nagydoboson tököt kereshetünk, Milotán diót, máshol szilvalekvárt és helyi izeket.

A település nincs egy órányira sem a Vendégházunktól. Ha hozzánk látogat, szivesen útba igazitjuk, s segitünk összeállitani a kirándulás programját.

Információ

 

2013. június 2., vasárnap

A csekei monológ

Nemrég volt a Költészet Napja. Ezen ünnepi alkalomhoz kapcsolódoan most folytatjuk irodalmi körútunkat.

A szabolcs-szatmári-beregi vidékre ezúttal Szabó Magda irónő kalauzol el minket. Novelláskötete A csekei monológ cimmel jelent meg. Ennek záró irása a cimadó novella. Most ezt közöljük teljes terjedelmében.

A novella egyes szám első személyben iródott, az irónő a csekei "remete", Kölcsey Ferenc gondolataiba kalauzolja olvasóit. Mit gondolhatott, miről elmélkedett a világtól elzárva e távoli vidéken Kölcsey,  a Himnusz irója?

Cseke, Szatmárcseke ma is őrzi Kölcsey emlékét. Emlékszobájában saját magunk érezhetjük a költő, irodalmár máig tartó hatását. Látogassunk ide.

Szabó Magda: A csekei monológ

Most kezdődhetett meg.

Csalódást okozott, hogy nem vállaltam személyesen, az lett volna igazi csemege. Utána a kávéházban az utó-zomotoron megállapították volna, jó ízlésű ember nem vállalkozik ilyenre, aki egyszer ledöfött valakit, csak a bécsi operában áll oda a tetemhez elsiratni. Ismerem őket, bár ne ismerném olyan jól. Elborzaszt, mennyire nem szeretem az írókat, mert nélkülük nincs irodalom, és irodalom nélkül nincs se haza, se ország.

Helmeczi érzelmes lesz, nyilván reszkető kézzel lapoz majd és játszik a hangjával. Ha azt mondhatom el a gyászbeszédben, amit legnagyobb megbecsülésük jeléül úgy kínáltak fel, mint egy szál Borgiarózsát, kimondatlan véleményük mérgével átitatva, hadd szívjam be az illatát, s akkor esetleg mindjárt kettőt temethetnek, Júliát Niklán, Romeót Csekén, szóval ha elmondhatom a teljes igazságot a részletekkel együtt, talán még vállalom is. Hozzám már olyan közel az elmúlás, mintha a halál itt ülne velem szemben, és nézné Cseke világvárosi forgalmát ebben a se nem nyár már, se nem ősz még napsütésben. Neki is mindegy már, a szerencsétlennek, de ezt legalább megértené, a Kotzebue-ügyet, mindünk magatartásának magyarázatát a későbbiekben, a látogatása után. Amit most hallhat, ha hallja, túl irodalmi, elvont, mint minden, ami a momentán célon kívül a jövőnek, az utókornak is készült. Egyébként új műfajt alkottam: epitáfium és apológia. Epilógia. Apotáfium. Áfium.

Milyen szerencsétlen hivatás, költőnek lenni! Levantin mesterség, országgal-világgal ismertetni Lollink barna szemöldökét, melankóliánkat, esetleg a lány sorsát, akit megejtettünk, vagy öngyilkossági terveinket, ez utóbbitól még világhírű is lehet az ember, ha külföldi. Iszonyodom az exhibicionizmus minden fajtájától, s attól is, aki a testi-lelki vetkőződést el nem kerüli. Én sose láttam nőt egészen meztelenül, nem is törekedtem erre, mint az a másik, az a pirulást nem ismerő, aki a lány ölét nyaldosó habokról sem átallt írni. Hogy lenéztem mindig a jellegzetes kollégiumi durvaságot, a cőtus trágár fintorait. Violaszín pecsét, tudom én, mire célzott, fújta az egész város gyerekkoromban a nászdalt a violaszín kötényről meg az aranyhalról. Obszcén fantázia. Gyereknek lenni abban a…

Nem erre akarok gondolni. Nem tudom, mire akarok gondolni. Tudom, mire akarok gondolni. Arra, amire nem akarok.

Vajon hol tart, melyik soromnál? Természettől fogva teátrális, ezt sose szerettem, ő annál inkább. Ha illenék, rózsából füzért tenne a fejére, cipruságat lengetne, s dalolgatna: gyász, gyász, gyász. Helmeczi ilyen, a bánattól fulladozni fog, nem érti, minél merevebb és fagyosabb, mint szónok, annál forróbb lesz a közönsége. Az én szövegemet olvassa, nem lehet oka lámpalázra. Egyszer egy télen megcsókoltattak velem Debrecenben egy templomkilincset, ott maradt az ajkam bőre a vason a fagyban. Diáktréfa. Mint a kitömött nyúl a kontraszkriba asztalán. Csokonai úr ötletei.

Megint ítélek.

Ha majd az én temetésem lesz, kilesek a szemfedél alól a fél szememmel és megállapítom, rosszul rendezték, nem esztétikus, a szónok pedig gyenge. A fél szememmel lesek ki, kettővel lehetetlen, mert nincs, csak egyetlen szemem. Neked persze kettő volt, akkora óriási két barna szemed, mint a dió. Ha megírhatnám rólunk az igazságot, és azzal kellene a pódiumra lépnem, azt hiszed, vonakodnám? Mikor megjelent a bírálat, ne hidd, hogy komolyan sajnáltak vagy szörnyülködtek, titokban mindenki el volt ragadtatva, te nem tudod, hogy az író, ha másról van szó, nem saját magáról, milyen kaján olvasó. Boldogok voltak, hogy egy tisztességes őrült hetekig dolgozott egy tanulmányon, hogy előbbre vigye az irodalom ügyét, annyit fogtak fel az egészből, hogy végre beléd mart valaki, s az én recenzióm óta egy bálvánnyal kevesebb. Ha sziréndal helyett most fricskát kapott az orrára, hát vége az országos hozsannázásnak. Pénze van, birtoka van, szép családja van, közönsége van, hát mije legyen még? Általános hitele is? Legalább üssék meg. Az írók egy percig se hitték, hogy akkora tehetség vagy, amilyen, azt csak én tudtam, aki támadtalak – hiszen ezért támadtalak meg. Fiatal voltam, hát szigorúan beszéltem, talán irgalom nélkül. Csakhogy az irodalom nem lelencház, nem ispotály.

Persze nem is lőtér.

Senki se vádol. Mit magyarázkodom?

Azt hiszem, kevés prózaibb környezet van, mint Cseke, meg ezek a bútorok itt, az utca, amelyen a szeptemberi, szűrt fényben ökrös szekerek ballagnak, soha ilyen korán nem törtünk még Csekén kukoricát. Tömény realitás ez: szekér, tengeri, ökrök. Irreális csak én magam vagyok, reggel óta a legképtelenebb képzetek tolulnak elém. Látlak például itt és most, holott februárban haltál meg, és az ország másik, legtávolabbi zugában, és ha véletlenül arra járok akkor, eszembe se jut belépni a házadba, hogy utoljára még lássalak, hát akkor mit keres itt a tudatomban most ez a kép. Látlak halottan, a ravatalon, körötted sírnak, magyar ruhában fekszel, ezt csak gondolom, mert ez illik hozzád is, ehhez az órához is, és nincs szemfedeled, hanem szalámival vagy letakarva, lábadtól a félig nyílt szemedig szalámival. Abszurd ez a látomás, gusztustalan és dekomponált, kétszáz év múlva egy újra felfedezett Schiller valamelyik rossz ízlésű epigonja talál majd ki ilyet a színpadon, egy szalámis halottat, a fején babérkoszorú.

Babér.

Mikor találkoztunk, azt gondoltam, ha nem volna a konyhátokon a csülkös bableveshez hozzávaló, te megfőzetnéd az étel kedvéért a babérkoszorúdat.

Ó, Krisztus, Krisztusom.

Ha még megvolna, s eljutna hozzá a hír, sírna az Öreg. Hát ettől megkímélte a sors. Öt éve halott, azaz Isten tudja, mennyivel előbb az volt már, a kettő nem esik mindig egy időre, a valóság és a tényleges halál. Kikopott ő már az életből hamarább, akár keshedt frakkja, arcára, mint az enyves légyfogóra, rátapadt a kétségbeesett mosolygás. Ha el nem viszi a kolera, elvitték volna Kisfaludyék, mindenki elpusztul, aki fél a fiataloktól. A fiatalokkal vagy együtt tud élni az irodalmár, elfogadja és megérti őket, vagy okosabb, ha végez velük, mint Goethe azzal a mértéket és formát nem ismerő Kleisttel; akkor bölcsebb, ha eliminál. Aki megijed tőlük, esetleg utánozni próbálja őket, annak vége, aki kegyes akar hozzájuk lenni, annak is, mert azt felfalják, kegyet nem fogadnak el, csak egyenlőségjelet. Az öreg megijedt és megalázkodott, ebben elvérzett. Olyan agya volt, tele annyi tudással, mint az alexandriai nagykönyvtár, de nem volt jó emberismerő. Az a félig tisztelgő, félig patronáló meghajlás, míg ifjú ellenfelét kézfogással köszöntötte, fájdalmas volt és restellnivaló. Jobban becsülték volna, ha szemükbe mondja, semmiben sem ért velük egyet, és ki nem állhatja őket. Akkor ellenség lett volna, de tekintély, s majdnem bizonyos, hogy befogadják. Furcsák a fiatalok. Az Öreg elegáns volt velük, udvarias. Tévedett.

Vannak helyrehozhatatlan tévedések.

Te, mikor meghallottam, hogy nem vagy többé, felnevettem. A hírhozó jól megnézett, ritkán szoktam én nevetni. De olyan gyöngyöző, kemény, hetyke kis hangon szólt hozzám, olyan pattogó, jól tagolt, friss és hangzatos fonetikai egységekben, hogy úgy hatott, mint a száncsengő. Csak nevetni lehetett azon, hogy eltűntél előlem, egy negyedszázada várok tőled normális választ, olyat, amivel tudok mit kezdeni, ami nem az a zagyva kardlapozás, amit az ellenkritikáidban meg a tanulmányaidban produkáltál. Én hivatásos esztéta vagyok, te zseni, túl tételen, elméleten, elveken, mit ártottad magad a halandók mesterségébe, én se mentem el Niklára tavaszi szántáskor. Nem vitatkozni akartam én veled, hanem segíteni neked is, az irodalomnak is, az irodalom kibírta, te nem, de attól még felelhettél volna józanul és én is megmondhattam volna nyilvánosság előtt vagy ha akartad volna, írásban, hogy ekkora támadás már rangadó, és én tiszteletből és serkentésből kisebbítettelek. Ez a válasz, amit most februárban küldtél, a halálhíred, világos volt, pátoszmentes, érthető, el is tehetem emlékül. Most nem szidtál, nem akartál felaprítani, nem tiltakoztál, nem oktattál ki, nem hadakoztál, nem írtál nagy tanulmányokat, hanem lezártad az ügyet, lefeküdtél, elnémultál, és én a némaságoddal nem tudok mit elkezdeni. Övön aluli ütés volt, Dániel, halálra nincs más válasz, csak másik halál. Igazán csak az vigasztal, hogy jottányit sem érdekel, hogy most már én következem. Egyébként télen kellett volna csinálnod, úgy lett volna stílusos, télen láttalak először és utoljára.

Két napig várattál bennünket, topogtunk, áztunk a hídnál, lestük prémes kalapodat, kurta lábadat, tömzsi testedet a kéknél is kékebb nadrágban. Azt hiszem, azzal kezdődött az ingerültségem, hogy mikor végre megtaláltunk, nem ott, nem akkor, nem olyan körülmények között, mint elterveztük, azt éreztem, bár ne leltünk volna rád. Mást vártunk valamennyien, egy férfit, akit antik istenek lengenek körül és maga a nemes középszer, a derű, a kiegyensúlyozottság, egy árkádiai pásztor, köntöse ráncai közt tilinkó. Te meg csak faltál, és mikor el akartunk vinni Virághoz, mert őt mindenkinek illik meglátogatnia, csak rázogattad a lábadat, hogy bántja a pesti kövezet, és Biharival akartál találkozni mindenképpen – hát miféle ember az, akinek a cigányzene a szenvedélye? Engem ki lehet űzni vele a világból. Taszított az ízlésed, a modorod, egész este csak bosszantottál, azt állítottad, az a silány Kotzebue nagy író, és belekötöttél mindenkibe. Szegény Miskát majd szél érte, mert nem csókoltad vissza, mikor üdvözölt, megsértetted Szemerét is, mert elmondta nekünk, hogy este a szállodában elaludtál a folyóiratukon. És nem átallottál beleharapni az Öregbe is, aki pedig hogy verte neked a dobot, mikor a színre léptél, azzal vádoltad, irtja a dunántúli szavakat, mintha bizony a debrecenieket gyűjtené, keres a tájszavak helyett nemes hangzású újakat, még mindig természetesebb foglalkozás, mint ha valakinek állandóan az evésen jár az esze, perecet és kolbászt követel és kritizál mindent, ami más, jó ízlésű embernek kedves. Mi csak bámultunk. Hát honnan áradt belőled annyi csoda sor és gondolat, mikor olyan primitív vagy, hogy alig találtunk témát az asztalnál? A színházban meg lehetett tébolyodni melletted, neked a színjáték se tetszett, ott is csak Biharit reklamáltad, Biharit és Kotzebue-t, fenntartom a véleményemet ma is. Kotzebue bűnrossz író, senki, kontár, irodalmi iparos. Szemere méltán védte Schillert, az legalább alkotó, bár igazán jó darabot ő se tud írni, ahhoz csak a franciák értenek. Akkor, ha teheted, a bicskádat is belém vágtad volna, mert nem kellett neked sem a német, sem a francia drámaírói iskola, csak Kotzebue. És hogy olvastál fel verset! Bár ne kértünk volna. Hogy ejtetted ki azt a szót: harmónia! Még volt merszed az én szavalásomat kritizálni, csak nem képzeled, hogy Szemere nem mondta vissza másnap, azt állítottad a lírámról, hogy homályos és lágytüzű. Az én költészetem! Hát a tied milyen? Hisz nem ismertél se mértéket, sem arányt, álltál egy kupolában, ott ágáltál össze nem tartozó fogalmakból mondatokat, s mi nézhettük kinyaklott fejjel, kancsin, hogy szállnak azok a dagályos szavak. Ha tudom, milyen vagy, dehogy viszek neked verseket megmutatni, mit értettél belőlük, semmit, az is kínos volt, hogy nem akartál a kollégákkal összejönni, Pali majd elsírta magát, mikor kiderült, hogy téged voltaképpen nem is érdekel az irodalom, te csak írni szeretsz, de se vitatkozni róla, se elemezni nem.

El akarod adni az ökröket – közölted, amikor kiléptünk a német színházból. Abgangnak remek volt, el is némultunk mind. Akkor megszöktél, megkerested bálványodat, Biharit, azzal mulattál egész éjjel. Megbotránkozott az egész írói kör, Miska nem is akart többé látni, helyetted is szégyelltük magunkat. Nekünk az életünk volt az, amit nem vállaltál, amit untál, hát hogy lett volna egy közös gondolatunk ekkora közöny és ilyen felületes műveltség láttán. Nem szerettelek. Persze hogy nem szerettelek. NEM SZERETTELEK! Mit szerettem volna rajtad, önmagad cáfolatát? Csak megzavartál minket. Vártunk egy látomást, egy csudát a Dunántúlról, a Parnasszus fiát, ehelyett azt mondtad a folyóiratunkra: fityfene.

Persze, igazad volt. Nem a folyóirat értékében, hanem általában. Aki akkora költő, mint te vagy, az érezheti az irodalomelméletet fűrészpornak, és unhatja a vitákat is. Az azzal engeszteli a maga szakmája adta halálos veszedelmet ráhozó iszonyatot Scylla és Charybdis között, amivel akarja, tudja, amivel lehet. Az én mértékem más, nem Bihari, nem Kotzebue, és más a Scyllám és Charybdisem is, de ismerem a szakma ránk hozta veszedelmet. Nekem nem fűrészpor az irodalom elmélete. Ha egyáltalán volt valami élethez hasonló létem, hát akkor ez volt az életem.

Körülbelül most rehabilitálnak, halhatatlan halott, akinek porteste fölött zeng az engesztelő ének, az én énekem, most ért Helmeczi az Akadémián az utolsó részhez. Míg Téged égbe visz, az én pozíciómat is megerősíti, milyen jellemes irodalmár lehetek én, hogy ilyen nyíltan kimondom, ártottam neked, tévedtem, s azzal, hogy elnémítottalak, ártottam az országnak is. Így, szemre, mindenki azt hiszi, megint csak én győztem, hiszen magam tettem kritikusi tollamat ravatalod elé. Csak én tudom, meg te, aki örökkévaló lettél és halhatatlan a magyar lírában, hogy kezdettől fogva tied volt a hatalom és dicsőség, akkor is, amikor más nem látta meg, mikor földi szemeddel te se vetted észre. Most már ott vagy az örökkévalók között, szép sávos abrosszal asztalt terítettél, kolbásszal kínálod a többi üdvözültet, és most már tudod, hogy csak a te életed volt igazán élet, mert két szemed volt, számtalan dajnát megöleltél, jókedvedben átugrottad az asztalt, szép voltál, férfias, erős, szerettek, volt családod, és furcsa módon, holott utáltál minden elméletet, éppúgy az irodalomba pusztultál bele te is, ahogy én fogok.

Körülbelül most lett vége. Most felállnak, és némán rád gondol mindenki. Rád és rám. Két percig. Iszonyú hosszú idő.

A harmónia szót görögösen kell ejteni, Dániel. Így: hármonijja.

Te! Szinte felfoghatatlan, mennyire nem számít annak, akinek halála lesz az irodalom, hogy az illető szerette-e valamikor, vagy nem szerette Kotzebue-t.

2013. április 29., hétfő

Tanyapedagógia

Mindig örömmel olvassuk, s aztán még nagyobb örömmel tesszük itt közzé a szűkebb hazánk, régiónk, megyénk hireit. A nyiregyházi E-Misszió Egyesület környezetvédelmi, pedagógiai programjaival hivja fel magára a figyelmet.


Tanyapedagógiai programjuk célja, hogy a felnövekvő nemzedék, vagyis a mostani gyerekek még az iskoláséveik során megismerjék és megszeressék a vidéki életet, megértsék az ottani gazdálkodás módját, közel kerüljenek a természethez és annak termékeihez.

Érdemes figyelemmel követni az Egyesület többi programját is. Találhatunk itt érdekes kiadványokat, képzéseket a szelektiv hulladékgyűjtésről, lokális környezetmegőrző vagy helyreállitó programot.

http://www.e-misszio.hu/