Szilvalekvár

Ha megkérdezünk tőlünk távol élő embereket, hogy szerintük mi a legismertebb szabolcsi, szatmári étek vagy ital, a legtöbben valami szilvás finomságot emlegetnek majd. Szilvapálinkát vagy szilvalekvárt.

A mi vidékünkön terem a hires szatmári szilva, Mándokon berbencinek nevezik a legjobb fajta, óriásira növő szilvát. Az ősz elejére beérő szilva megmosva kiváló gyümölcs, tele vitaminokkal, rosttal és ásványokkal.
Ősszel a szilva illatát lehet érezni az utcákon. Mándokon még őrzik a régi hagyományt, s nem csak a kertekben találunk gyümölcsfákat, hanem a házak előtt, az utak mellett is. A sok gyümölcs alatt roskadozó fákat gyakran alá kell támasztani, hogy a fa ne rogyjon össze a terhe alatt.

A leszedett gyümölcsből egyszerű, ám hosszadalmas eljárással készül a szilvalekvár. Ez nem dzsem, nem tartalmaz zselésitőt, cukrot, vagy tartósitószert. Egy alkotóeleme van: a szilva! A gyümölcsöt megmosás után kimagvazzuk, ez jó kis kézimunka, ilyenkor jó ha összegyűlik a család apraja-nagyja és közösen, egymást segitve készül a finomság. A kimagvazott szilvát egy hatalmas réz üstbe öntjük, ami alatt ég a fával megrakott tűz. Speciális lekvárfőző üstre van szükség a mutatványhoz: közepén egy karral, amellyel folyamatosan kavarni kell a rotyogó lekvárt. A főzési f

olyamat 2o-24 órán keresztül tart, egymást váltják a kavarásnál a segitő szomszédok, barátok és rokonok. A félkész lekvár neve cibere. Ez amolyan édes gyümölcsszósz, amit levesként puha kenyérrel szoktunk enni. A szilvalekvár akkor készül el, amikor már fekete a szine és olyan az állaga, hogy már nem esik le a kanálról. Az kész lekvárt nem üvegekbe, hanem cserépedénybe töltjük. Ebben jól szellőzik és nem szárad ki. Általában egy évre elegendő lekvárt főzött egy család.

A lekvárból készithető finomságokról a későbbiekben irunk majd.

Addig tessék házi szilvalekvárt szerezni!