Almaszezon után diószezon. Városban lakva tudjuk csak meg igazán, milyen kincs a kertben termett gyümölcs és zöldség. A dió különösen drága (zöldség vagy gyümölcs?). A mi kertünkben, a vendégház udvarán is van diófa, ennek a termését még most, az első fagyok előtt gyűjtük össze.
Az összegyűjtött dió viszont még feldolgozásra kerül. A régi időkben esténként összejöttek a szomszédok, rokonok így karácsony előtt, hogy a süteménybe való diót megpucolják. Ma mi is igy segítünk egymásnak, legalább munka közben beszélgetünk egy kicsit.
A dió törése férfi munka. Óvatosan, érzéssel, s persze egy kalapács segitségével kell a héját megtörni, hogy a 4 gerezd egyben maradjon. A pontos ütés eltalálása precízítást igényel. Egyik kezünkkel fogjuk a diót, a másikkal kalapáccsal ráütünk, hogy a belseje ne törjön össze. A csontos héja lehullik róla és középen ott marad az értékes, olajos mag. Ha nehezebben jön ki , akkor a kés hegyével piszkáljuk ki.
A diópucolás során a nehezen pucolható darabokkal nem bajlódunk, ezeket eltesszük a madáreledelnek. A kis állatok nagyon hálásak lesznek télen, amikor majd kicsipegetnek a téli hidegben.
A dió héját is felhasználjuk, nagyon jól ég a kályhában. Gyerekek játékcsónakként is használhatják. A régi öregek semmit sem dobáltak el, mindent hasznosítottak.
A dió vértisztító hatású, illetve gyomor- és bélhurut kialakulása esetén is alkalmazzák.
A dió nagyon finom a karácsonyi süteményekben is, vagy csak nassoláshoz is egészséges. Hamarosan receptekkel jelentkezünk.
Addig egy mese a dióról: A három dió
Addig egy mese a dióról: A három dió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése