1393-ban a Losonczy, 1446-ban az Upory és 1450-ben az Atyay család volt a földesura, később pedig a gróf Forgách család.
A városban van gróf Forgách László kastélya, mely nagyszabású, díszes épület volt remek parkkal. A kastély kitűnő ízléssel és kényelemmel volt berendezve és számos értékes műtárgyat és festményt rejtett magában, melyek sorsa ismeretlen. A kastélyt Gróf Forgách József építtette a XVIII. század végén. Itt volt a gróf híres magánkopó-falkája is, mely 63 angol nyúlkopóból állt.
A kastély „U” alaprajzú földszintes, késő barokk épület, emeletes középrizalittal és manzárdtetővel. A főhomlokzat 4+3+4 tengelyes, középrizalitját ion fapillérek tagolják és háromszögű oromzat zárja le. A kerti homlokzat 5+3+5 tengelyes, középen az utcai oldallal szinte teljesen azonos rizalittal, a háromszögű oromzatban a Forgách címerrel.
Fő- és kerti, illetve a két szárnyépület bejárata kőkeretes volt.
Salamon Forgách Margit grófnő halála után államosították a kastélyt, gimnázium, általános iskolai kollégium működött benne. Az 1980-as évektől üresen áll. 1990-ben a középső részének tetőzete leégett, az épület ettől kezdve rohamosan pusztult, részben az időjárás viszontagságai, részben a fosztogatók és vandálok keze nyomán.
A kastély műemléki védettségű, jelenleg sajnos nagyon leromlott állapotban van. Tulajdonosa, a Templomos Lovagrend Tiszántúli Priorátusa Egyesület, elkezdte ugyan az épület felújítását jelentős összegű állami támogatással, de sajnos a munkálatok félbe maradtak.
A kastélypark 2009-ben a Mándok Község Műemlékeinek Megmentéséért Egyesület tulajdonába került, akik pályázati forrásból tervezik a park teljes rekonstrukcióját. A tulajdonviszonyok változása miatt a 1445 helyrajzi szám megosztásra került, parkja az 1445/4, 1445/5 hrsz-on, a kastély 1445/3 hrsz-on szerepel és a Transit Railway Zrt. tulajdona.
A park fennmaradt, értékesebb növényállományának részét képezi egy idős, kettős, itt-ott már hiányos vadgesztenye-fasor (Aesculus hippocastanum), két darab, 170 éves, hatalmas, tarkalevelű platán (Platanus sp.), több hegyi juhar (Acer platanoides), tölgyek (Quercus cerris, Quercus robur, Q. robur 'Fastigiata'), fekete fenyő (Pinus nigra), liliomfa (Magnolia sp.), magas kőris (Fraxinus excelsior), magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), hárs (Tilia sp.), dió (Juglans regia), mezei juhar (Acer campestre), szomorú gyertyán (Carpinus betulus 'Pendula').
A városban volt az "Erzsébet-gőzmalom", mely szintén az uradalomhoz tartozott.
A lakosok a gróf támogatásával fogyasztási és hitelszövetkezetet tartottak fenn. Volt itt önkéntes tűzoltó-egylet, a vöröskereszt-egylet fiókja, továbbá egy szeszgyár is.
1861-ben izraelita imaház épült a településen, mellette fürdő, sajnos ma már egyik épület sincs meg.
A város határában 1893-ban honfoglaláskori régiségeket találtak.
A határhoz tartozó dombok a következő érdekes elnevezésekkel bírtak és jelenleg is bírnak: Sugóhegy, Tetenke, Katonáshegy, Botorhegy, Csipőshegy, Borkuhegy stb.
A szoveget A mi varosunk Mandok facebook profiljabol kolcsonoztuk. Tomorebben mi sem tudnank ismertetni Mandok multjat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése