Tengeritörés

Újra az őszi munkákról irunk, hiszen még nincs vége ennek az évnek, van még tennivaló a kertben. A vendégházhoz tartozó hatalmas kertben évek óta kukoricát termelünk. A kukoricát felénk tengerinek nevezik. Ilyenkor, a tél beállta előtt van a tengeritörés ideje. Most felidézzük, milyen is volt régen a tengeritörés, amikor nem gépek, hanem emberek végezték ezt a munkát

A beérett kukoricát le kellett törni. Ilyenkor  szomszédok, rokonok összefogtak. Mindenki ráállott egy sorra és kézzel letörték a góréról a kukoricacsövet. Egy kupacba hajították,  majd  jött  a tehénszekér és arra felhajigálták.Otthon  az udvarra leöntötték a csöveket. Este szintén összejöttek , hogy a csuhétól megtisztítsák a csöveket.Az asszonyok körbe ülték, míg a férfiak zsákba öntve felhordták a padlásra, ahol kiterítették, hogy száradjon.Kötéseket is készítettek, hogy a csuhét nem törtek le róla, csak ritkították és kettesével összekötötték, majd a padlásra a kakasülőre, vagy a tornácra akasztották fel.Ebből készült  a finom darás káposzta, meg a málé. A csuhét  az állatok alá rakták, vagy használati tárgyakat , játékokat készítettek belőle. A  csutkákat bedig elégették a sporba, vagy a kályhában.