Vőfélykendő

Mándokon még él egy régi szokás: a lakodalmakon a férfiak vőfélykendőt viselnek. Az ország más tájairól érkező vendégeknek elég furcsa lehet ez a szokás. Miért van az, hogy a férfiak szines, himzett kendőt tűznek a nadrágjukra?

A vőfélykendőt a menyasszony, annak édesanyja és rokonsága késziti. Himzése lehet keresztszemes, laposöltéses, tűfokos, anyaga lehet hagyományos vászon vagy modernebb, műszállal kevert anyag.
Egy esküvőn a legkisebb fiúcskától a legidősebb bácsikig mindenki kap ilyet. Diszesebb jár a násznagynak és a tanúknak, kevésbbé diszesebb a távolabbi rokonoknak. Kisebb méretű a gyerekeknek, nagy a felnőtteknek.

A kendőket a menyasszonyos háznál osztják ki ünnepi keretek között. A lakodalmas menet tagai a kendőket viselve igazán ünnepi, egységes képet mutatnak. S ha egy-egy vendég elkalandozik a templomba menet, akkor meg lehet ismerni a kendőjéről.

Reméljük még sokáig őrzik ezt a hagyományt, s lesnek még szorgos kezek, akik ezeket a kendőket készitik. Vőfélykendős esküvő már a vendégházunkban is zajlott. A Mándoki Közösségi Ház kiállitásán pedig számos kendőt megtekinthetünk.

A kendő kiosztásakor a vőfély ezt a verset mondja:

„Kinek ezen kendő volt a munkája

Kérem a jó Istent, hogy tekintsen le rája

Adja meg mi jót kér tőle szeme, szája

Hogy örömmel folyjék világi órája.

Mert tudjuk a kenderből, míg vászon szövetik

Nem egy, de sok kézen keresztül tétetik

Csekély ajándékul ilyenkor adatik.

De mi ezt úgy vesszük, mint nagy ajándékot

És úgy szemléljük, mint szíves szándékot.

Ha nem, aki fonta ezt a fonadékot

Ne érjen semmiben holtig szakadékot.”