Kepes András: Tövispuszta

Az ismert tévés személyiség regénye Tövispusztán játszódik. Ez egy kitalált tanya, falu, amihez hasonlót találunk az Alföldön, vagy akár Szabolcsban is. Tövispuszta lehetne akár Mándok is.

A regény több család több generációjának történetét meséli el. A 2o. század elején indul a történet e vidéki településen, ahol jól megfér egymás mellett sváb, cigány, paraszt, báró és zsidó. Mindenkinek megvan a helye a faluban, mindenkinek megvan a szerepe. Mindenki más, egy másik hagyományt követ, de mégis jól kiegészítik egymást ebben a színes közegben. 

A báró taníttatja a parasztgyereket, a cigány hegedűórákat ad a magyarnak, a zsidó szolgálja a helyi vegyesbolttal a lakosokat. S barátság is szövődik a fiatalok között, három jóbarát történetét követhejük végik keresztül a 2o. századon. A parasztfiú Veres István, akinek az apja és a fia is az István nevet kapta, akár a nagyapám. A zsidó gyerek Goldstein Dávid, aki Budapestre, majd Amerikába keveredik, átélve holocaustot és 56-ot. A bárófiú pedig Szentágostony Pál, aki Oxfordban tanul, majd mindenét elvesztve még be is börtönzik. De mindannyian élnek, túlélnek.

Itt egy rövid részlet kedvcsinálónak.

"...Amikor aztán a kastély parkjába érve meglátták az öreg bárót a franciaerkélyen, kezében a duplacsövű vadászpuskával, elszántan és mégis kiszolgáltatottan, a két István, a Veres meg a Lázár, alig győzte az embereket csitítani. Veres a Bibliára, Lázár meg arra hivatkozott, hogy erőszakkal nem lehet a másét elvenni, mert az ugyanolyan lopás, mint a magántulajdon. Majd csak megérti a báró úr, ahogy Károlyi gróf is megértette, és szétosztotta a birtokait a parasztok között, magyarázta Lázár fennhangon, hogy az öreg báró is hallja az erkélyen...

...Veres István lázadt néha, de csak úgy, mint a magyar ember: kurucosan. Értette ezt mindenki. Tudták, aztán úgyis marad minden a régiben. Az életnek megvan a maga rendje - mondogatta Veres István, és ilyenkor hatalmas tenyerével az asztalt ütögette, mintha annak is bele akarná verni ezt a fafejébe. Úgy építettem a házamat a saját kezemmel, ahogy az ükapám is tette, ugyanott van a kemence, a konyha, a tisztaszoba, az asztal, a sparhelt. Olyan ruhát, csizmát, kalapot hordok, mint az öregapám, és megbecsülöm a munkát, ahogyan apámtól tanultam..."