Kis kút, kerekes kút

Manapság egyre többet emlegetjük a környezettudatosságot, a fenntartható energiákkal való gazdálkodást. A viz az egyik legfontosabb éltető elemünk, észre sem vesszük, hogy nélküle nem lenne élet. Mégis pazarlóan használjuk. De milyen volt az élet régen, amikor nem volt vizvezeték, s a kútra kellett járni vizért? Annyi biztos, hogy mindenki meggondolta mire, mennyi vizet használ el.

A vendégházunk kialakitásánál az első lépés volt, hogy vizvezetéket épitettünk ki. Korábban csak áram volt a házban, se viz, se gáz nem volt elérhető. A háziak eredetileg az udvaron lévő kútból húzták a vizet, frisset naponta. Sajnos ez a kút mostanra eltűnt, betemették, pedig folyamatosan frissülő vize most is sokat érne, nem beszélve a megspórolt számlákról. A kút helyett később az itt lakók áttértek a ház előtt álló közkút vizére. Emlékeztek még az utcákon elszórva található öntöttvas kutakra? S ezek modernebb, világoskékre festett változatára? Nos a fejlődés magával hozta ezen kutak eltűnését is. Mindenkinek van ma már vizvezeték a házában, nincs szükség közkutakra - gondolták a település vezetői, s egy-kettőre elbontottak minden ilyen kutat.

Néhány múzeális jellegű kutat még találunk az udvarokban, általában használaton kivül, vagy éppen virágokkal feldiszitve.

Vendégházunknál a modern technika és infrastruktúra ellenére igyekszünk kicsit régies, ám annál inkább környezettudatos módszereket használni. Az esővizet hatalmas edénybe, kútgyűrűbe gyűjtjük, ezt használjuk locsolásra, permetezésre. Még az is lehet, hogy hamarosan egy működő kerekeskutat találsz nálunk...

Ugye, nem is gondolnánk hányféle kút van, s hányféle módon használjuk a vizet?

Almaszezon

Az almaszedés ideje van most vidéken, nálunk is. Saját almáskertünkben napokig tart a betakaritás, de ezzel még nincs vége a munkának. Falun még működik egy varázslatos dolog: ha segitesz a szomszédodnak, akkor ő is eljön neked segiteni. Igy tudjuk belátható időn belül leszedni a beérett almát, majd néhány kerttel odébb folytatjuk a munkát egy kedves ismerősünknél. Az energiák és a jó szándék összeadódik és megsokszorozódik. Egy-egy ilyen munkás alkalommal sok ötlet is gazdát cserél. A gazdasszonyok egymásnak adják a finom sütemények receptjeit, a gazdák pedig saját készitésű borukat kóstoltatják.

Érdekes, hogy az egészséges táplálkozást általában almával jelölik. Gyakorlatilag az alma cukortartalma nem magas, épp ezért szabadon ehetik cukorbetegek, vagy éppen fogyókúrázók is. Lássuk hányféle finomság is készülhet almából.
A leszedett finom almák csak úgy magukban is az asztalra kerülhetnek. Ha sokáig akarjuk őket frissen tartani, ajánlatos hűvös, száraz pincébe tenni, s időnként átválogatni.

A Vendégház kemencéjében almakarikákat aszaltunk. A megmosott almák csumáját eltávolitjuk, majd héjastul felkarikázzuk. A karikák fémrácsokra kerülnek, a rácsok pedig be a felfűtött, de már nem parázsló kemencébe. Kis idő mulva az összement karikákat már rágcsálkhatjuk is: egy-egy ilyen almakarikában intenziven érezhető a az alma aromája, cukortartalma.

Ha almaszezon, akkor almáskalács. Mindenki másképp csinálja. A nagymamáké tojássárgájától fénylik, a háziasszonyoké porcukortól porhanyós. A finom reszelt alma ize csak gazdagodik a fahéjtól. S a reszelés közben összegyűlt almalé frissen fogyasztva milyen frissitő is tud lenni. Hogy végképp a szánkban érezzük az izeket, ime egy hagyományos almássüti recept. Nem kell más hozzá, mint:
50 dkg liszt
15 dkg porcukor
1 egész tojás
25 dkg zsir (igen, falun margarin helyett ezzel sütünk)
2 tojás sárgája
1 kevés citromlé
A fentiekből tésztát gyúrúnk, kettéválasztjuk, a tepsibe tesszük az egyiket, erre kerül a lereszelt, cukrozott, fahéjas almamassza, majd beteritjük a tészta másik felével. Eztán már csak a sűtőbe tesszük, s várjuk, hogy készre süljön.

Almából készithetünk palacsintát is. Van olyan recept, ahol a lereszelt almát keverjük a palacsintatésztába, de van hogy az egész almakarikákat forgatjuk a tésztába, s igy sütjük ki.

Jó étvágyat!

Őszi kert

Blogunkat ősszel inditottuk. Az ősz nem a kezdet, hanem inkább a vég, a betakaritás ideje, mi mégis úgy gondoljuk, van ennek szimbolikus értelme. Öt év után van mit "betakaritanunk", sok élményt, tapasztalatot, munkát. S ha csak az idei évet nézzük, akkor is van mit learatnunk.

Faluvégi Vendégházunk nem csak nevében falusi. A házat körülvevő hatalmas udvar és kert még akkor is falusi érzést varázsol az ide érkező elé, amikor tudjuk, hogy a házunknak otthont adó település már város. Ilyenkor ősszel megváltoznak a fények és az illatok itt. A nap már nem süt olyan erővel, mint nyáron, de még igencsak melengető. A levegőben hűvösséget, párát érzünk, s egymással keverednek a beérő gyümölcsök illatai.
Különösen a szőlő és az alma illata markáns ilyenkor, hiszen a Mándokot körülvevő dombokon számtalan szőlőskertet és almabirtokot találni. A Vendégház udvarán is van egy jókora szőlőlugas, hatalmas szőlőfürtjei szeptember-októberben várják a gyümölcsre éhes vándort, vendéget. Almáskertünkben (amely a Vendégháztól 5 perces sétára található) megterem a hagyományos magyar almatipusok többséget. Van jonatán, sárga delicsesz, piros delicsesz... Szedd magad akcióban megtöltheted nálunk az autód csomagtartóját.
A gyümölcsök mellett ne feledkezzünk meg az őszi kertek zöldségeiről sem. A növények zöldje kezdi szinét veszteni, amikor a tökök sárgája, zöldje, fehérje átveszi a hatalmat. Nem is gondolnánk, hogy egy kis tököcske magjait elvetve a következő évben mennyi termést hoz! Vethetsz apró disztököket, melyekből csodás őszi asztaldiszeket készithetsz, vagy nagyobb sütőtököt, a főzeléknek való laskatököt és még sorolhatnám.

Őszi izelitőnket itt be is zárom. De igérem, még visszatérünk a finomságokra.

Kezdetek

Vendégházunk  immár öt éve működik. Korábbi vágyaink, álmaink váltak valóra vele. Úgy bontakozott ki, ahogyan a gondolataink valósággá válnak, s épp olyanná vált, amilyennek szerettük volna. A hosszú hónapokig tartó felújitási munkálatok után 2006 novemberében nyitottuk meg. Hatalmas lendülettel es eltökéltséggel. Az első év igazán izgalmas volt: vajon lesznek-e vendégek, s ha igen, kik és honnan érkeznek hozzánk? S voltak, s vannak ma is. Vendégek, visszatérő látogatók. S vagyunk mi is, a vendéglátók. Egy család tagjai. S maradtak még vágyaink, amik megvalósitásra várnak. Ilyen volt ez a blog is. Végre elindult. Igyekszünk hirt adni benne a házzal kapcsolatos változasokrol, érdekes programokról, szezonális élményekről. Szeretettel várunk itt vagy személyesen nálunk.

http://www.mandokivendeghaz.hu/