Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, maikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, azért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült.
Az Úr most megáldotta a fenyőfát:
"Soha ne hullasd el a leveleidet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát."
De mi is a valóság, mióta állitunk karácsonyfát?
Az örökzöldek tisztelete már a germán, a római, az egyiptomi vagy a kelta kultúra hagyományvilágában is ismert volt, olykor örökzöld ág, esetleg koszorú vagy fagyöngy formájában. Az ókori népek a téli napfordulót december 25-én a Napisten születésnapjaként ünnepelték. A Kr.u. 4. században a kialakuló katolikus egyház e napra helyezte Jézus születésének évfordulóját is. A kozepkori szokás szerint egy fiatal fát vágtak ki, ez az ifjú élet feláldozását jelképezte, hasonlóan Jézushoz aki szintén fiatalon áldozta fel életét. Sok legenda kötődik a karácsonyfához, például hogy Luther Márton állított gyermekének először karácsonyfát.
Az első feljegyzés karácsonyfáról egy német írótól származik, Strasbourgbol a 15. század végén. Ekkoriban almával, ostyával díszítették. Bécsben az első karácsonyfát egy Berlinből áttelepült bankárcsalád házában állították 1814-ben, ami akkoriban olyan furcsa volt, hogy még a titkosrendőrség is jelentést készített róla.
A 20. század elején terjedt el igazából a karácsonyfa-állítás, egyre többen díszítettek fel egy kis fát vagy ágat karácsonykor.Azt, hogy milyen kapcsolat van a karácsonyfa és a vendégházunk között a későbbiekben áruljuk el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése