Losonci Anna (1553-1595) Losonci István temesvári várkapitány és Pekri Anna lánya, Losonci Fruzsina húga. A későbbi horvát bánnak, báró Ungnad Kristófnak volt a felesége, amikor Balassi megismerte. A költő hiába ostromolta szerelmével, akkor sem adta neki a kezét, amikor még fiatalon özvegységre jutott. Ehelyett Forgách Zsigmondhoz ment feleségül 1589-ben. A házassaggal került a Losonciak mándoki birtoka a Forgách-család tulajdonába. Mivel Annának nem volt fiútestvére, ő és a húga örökölték a családi birtokokat - többek között a környező településeket, úgy mint Őrmező, Pálca, Mándok, Eperjeske, Zsurk, Bezdéd- melyek házassagukkal férjeik tulajdonába kerültek.
A Júlia-versek ciklusa túlnyomórészt 1588-ban született, amikor Balassi ostromot indított Losonczi Anna kegyeinek visszaszerzéséért. A Balassi-kódex 34. darabjával kezdődik a soruk és az 58. költeménnyel ér véget, azaz kereken 25 énekből áll a ciklus. Az egyik legismertebb következik.
Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most énmellettem,
Egészséggel, édes lelkem?
Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kévánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Véled isten áldomása.
Én drágalátos palotám,
Jóillatú piros rózsám,
Gyönyerő szép kis violám,
Élj sokáig, szép Júliám!
Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj életem reménye!
Szerelmedben meggyúlt szívem
Csak tégedet óhajt lelkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvez légy, én fejedelmem!
Júliámra hogy találék,
Örömemben így köszönék,
Térdet-fejet neki hajték,
Kin ő csak elmosolyodék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése