Zsindelyruha

Örülünk, ha a hagyományos tárgyak, épületek, öltözetek modern felhasználásáról számolhatunk be. Blogunkban mutattunk szatmári himzésminta által ihletett ékszert, most egy érdekes ruhát ismertetünk.

A Gombold újra! egy divattervezők által kezdett mozgalom, melynek keretében hazai iparművészek, designerek és alkotók hagyományos magyar formákat, anyagokat és mintákat használnak fel modern öltözékek tervezéséhez. Idén az egyik győztes alkotás egy olyan ruha, melyet a fazsindelyes tető ihletett. A ruha akkora sikert aratott, hogy Budapest egyik épületének a tűzfalára is felfestették.

Kiváncsiak vagyunk, mennyire kényelmes a zsindelyruha... Illetve vajon hogyan, milyen anyagból készül a fa anyagra hasonlitó öltözék?

Nekünk akaratlanul is a mándoki fatemplom, s annak többszázéves zsindely teteje jutott eszünkbe.

Film külföldieknek

Több filmbejátszást, reklámot közöltünk már blogunkban. Most egy elsősorban külföldieknek szóló turisztikai reklámfilmet ajánlunk a figyelmetekbe.

Ugyan a film magyarul készült, a képek és a háttérben szóló zene meggyőző lehet, ha éppen hazánkba akarunk csalogatni külföldi ismerősöket.
Nekünk, magyaroknak amolyan "ismétlés", jó kis felelevenitése annak, hogy milyen sok értéket őriz hazánk.

Jó filmnézést!

Film

Turizmus trendek 2012-re

A turizmus lehet az európai gazdaság motorja 2012-ben.

Az Európai Unió megbízásából készült legfrissebb, "Attitudes of Europeans Towards Tourism” című Eurobarometer kutatás az európai lakosság turizmussal kapcsolatos attitűdjeit, preferenciáit és utazási szokásait vizsgálta.

Az eredmények szerint 2011-ben az Unió állampolgárainak 72%-a vett részt utazáson, 2012-ben pedig 80% tervez hosszabb-rövidebb utazást. Az európaiak utazásait vizsgáló Flash Eurobarometer felmérést immár negyedik alkalommal ismételték meg, ami lehetőséget ad a rövid és középtávú tendenciák megfigyelésére, és lehetővé teszi, hogy nemcsak az Európai Bizottság, hanem valamennyi turisztikai szereplő megfelelően reagálhasson a turisztikai kereslet változásaira.

A kutatás többek közt arra is rávilágított, hogy 2011-ben a korábbinál többen maradtak Európán belül, és idén még ennél is többen terveznek európai utazást.

A teljes kutatási jelentés és a magyar nyelvű összefoglaló egyaránt elérhető a Magyar Turizmus Zrt. szakmai oldalain keresztül:
Kutatási jelentés

A cikket a Magyar Turizmus Rt. hirleveléből vettük át, változatlan formában közöltük.

Világfalu - Namibiai kitérő

- Barbara Sommer, Dél-Afrika -

Folytatjuk afrikai kalandozásunkat. Most a Dél-Afrikával szomszédos Namibiába látogatunk. Itt is ámultunk a sivatag és a sivatag közepén található oázis láttán. Itt a „Weltenvrede“, vagyis világbéke nevű farmon aludtunk.

Itt is minden szobához tartozott terasz fennséges kilátással a hegyekre és a naplementére. Napfelkeltekor az ágyunkban rengeteg madarat láthattunk és hallhattunk, ők inni mentek egy kis vizforráshoz. S mindezt az ágyunkból nézhettük!

Amit még szeretünk az afrikai vidéken az a „Boerekos“,vagyis a paraszti étel. Ezt esténként egy hosszú asztalnál fogyasztják, ahol a szálláshely összes vendégét leültetik, s egymással megbeszéljük a nap történéseit mialatt felszolgálják a vacsorát. Jellemző étel ilyenkor a grillezett hús, mégpedig mindenféle fajta hús: strucc, kudu antilop, déli tökpüré, krumpli, céklasaláta, mazsolás rizs, krémes spenót. Desszertnek forró sütemény jellegű pudingot adnak.

Különös hangulatot teremt a hatalmas asztal a sok vendéggel és magukkal a vendéglátokkal, valamint a háttérben meggyújtott tűzzel. Ezek után mindenki feltöltődve ébred, készen a pusztai túrára, vagy a továbbutazásra. A legtöbb farm itt akkora, hogy jelzett ösvények szelik át a területét.

A legutóbbi helyen, a "Groenfonten" (Zöld Forrás) nevű vendégházban még egy kis tavacskát is épitettek, ahol úszni tudtunk körülvéve a végtelen sivataggal, a hegyláncokkal és néhány cserjével. S ha szerencsénk volt, akkor még egy helyi teknősbékával is összetalálkozhattunk, amikor éppen kiúszott a partra napozni!

Most éppen Lesothoban táborozunk, ahol a Sárkányhegységben túrázunk. A lakájos vidéki szálláshelyek helyett itt spártai körülmények között lakunk egy hegyi kunyhóban, ahová még az élelmet is magunkkal kellett hozni.

Barbara Sommer Németországban született, két évre érkezett férjével Dél-Afrikába. Német tanárként dolgozik a pretoriai egyetemen. Világutazó és szinte nincs a világon ország, ahol még nem járt. Németül, angolul és spanyolul felső fokon beszél, de más nyelveken is megérteti magát. Éveket töltött Spanyolországban, a latinos temperamentum azóta is jellemző rá. Magyar gyökerei is vannak: szépmamája egy bécsi magyar leány volt.

Világfalu - Vendégként Dél-Afrikában

- Barbara Sommer, Dél-Afrika -

Dél-Afrikában sok szépséges szálláshelyet találunk. Habár inkább a nagyvárosok ismertebbek – mint például Johannesburg, Fokváros és Durban -, a helyiek többsége vidéken lakik.

A vidékiek életét a régi korok farmjainak kultúrája jellemzi: napfelkeltekor ébrednek, s pár órával naplemente után mennek aludni, még a nagyvárosokban is. Ezért a legtöbben ezért 8-16 óráig dolgoznak, s még a telefondijakat is ehhez az időszakhoz kötik. Az öltözéküket is a földeken való munka határozza meg: vastagtalpú munkáscipő, földszinű trikó és rövidnadrág. Az énekeikben is a földműves témák jelennek meg, egymást pedig „Oum“ (férfiak esetében) vagy „Tannie“ (nőknél) üdvözlik.

Sok vendéglátó farm, illetve birtok van, ahol szállást találhatunk. Ezek legtöbbször luxus szinten vannak berendezve. Mi az Antbear Vendégházban szálltunk meg a több mint 3ooo méter magas Sárkányhegyek között. Elámultunk a sok kézi faragástól, amiket minden „vendégkunyhóban“ különböző képen készitettek. A tulajdonosok minden ablakkeretet, wcpapirtartót, szekrényt, ágyat megfaragtak! Minden házhoz tartozik kandalló, ugyanis téli estéken itt elég hideg van. Aki azt gondolja, hogy Afrikában nincs hó, az téved: épp itt, Lesotho-ban van Afrika egyetlen sipályája!

Egy másik szálláshely is a kedvencünk, a „DeZeekoe“, aminek jelentése viziló. Ez a ház Dél-Afrika nyugati részén egy félsivatagos területen található, 2oo km-re Fokvárostól. Hegyek és holdbéli táj fogad itt minket. A szálláshely egy valóban működő gazdaság, folyóparton terül el, aminek a vizében valamikor vizilovak is élhettek. Igencsak veszélyes állatok ezek, évente a legtöbb embert az állatok közül ők támadják meg.

 A „De Zeekoe“ szobáihoz tartozik egy veranda, kilátással a félsivatagra és a hegyekre. Aki már járt a pusztában, tudja milyen néma csend tud ott lenni, még akkor is, ha mindenfajta madár él a farm közelében. Januárban végtelen számú gólya gyülekezett épp, ők Európából jöttek el télre.

Jövő héten folytatjuk a beszámolót.

Barbara Sommer Németországban született, két évre érkezett férjével Dél-Afrikába. Német tanárként dolgozik a pretoriai egyetemen. Világutazó és szinte nincs a világon ország, ahol még nem járt. Németül, angolul és spanyolul felső fokon beszél, de más nyelveken is megérteti magát. Éveket töltött Spanyolországban, a latinos temperamentum azóta is jellemző rá. Magyar gyökerei is vannak: szépmamája egy bécsi magyar leány volt.

Filmajánló - A halálba táncoltatott leány

A halálba táncoltatott leány film cime elég morbid, a film témája nem halálos, sőt ennél sokkal szinesebb. Kicsit hosszú, néhol vontatott, ám mégis nagyon ajánlom megnézésre. Bár a hazai kritikák eléggé negativ hangon nyilatkoztak róla, külföldön nagy érdeklődéssel nézte a közönség. Sőt, sokan éppen a film láttán kaptak kedvet egy budapesti utazáshoz. Ezért gondoljuk, hogy a film amolyan imázsfilmnek is beillik, amely Magyarországot és Budapestet népszerűsiti.

A film rendezője játsza az egyik főhőst, aki egy Amerikából hazatérő táncos-producer. A halálba táncoltatott leány cimű táncprodukció szinre vitelére szerződik a saját öccsével, aki egy budapesti néptáncegyüttes vezetője.
A szindarab és a film sztorija párhuzamosan zajlik: egy régi "népszokás" szerint a sok szeretőt tartó lányt a fiúk kitáncoltatták a teremből, s az holtfáradtan esik össze az ajtóban. A táncpróbák alatt, mögött fut a történet, a két testvér múltja, a jelen konfliktusai.

Gyönyörűek a képek Budapestről, Zsigmond Vilmos Oscar-dijas operatőr képei ezek. A profi táncért a Honvéd Táncegyüttes tagjai felelnek. Csodás népzene kiséri a történetet, szépen kiegészitve a képeket.

A kritikák megoszlanak a filmről. A hazai vélemények nem fogadták osztatlan örömmel, sokan a tengerentúlról jött alkotó hollywoodi hatásvadász alkotásának tartják a filmet. De el kell ismernünk, hogy rég volt olyan magyar film, amit könnyen megértenek a külföldiek, s a képek, a zene, a tartalom miatt szivesen is utaznának.

A többit döntsétek el magatok, nézzétek meg a filmet!
Filmelőzetes

Falusi húsvét

Az ünnepek közül talán húsvét kötődik a leginkább a vidékhez, a faluhoz. A tojásfestés és locsolás hagyománya bár lassan megkopik, de azért még mindig él falun, igy Mándokon is.

Farsang után kezdődött a 4o napos böjti időszak, melynek során a vallásukat szigorúan gyakorlók pénteki napokon húsmentes ételt, esetleg halat fogyasztottak. A húsvét a feltámadás ünnepe. Ilyenkor megújul, újjászületik a természet is, virágba borulnak a fák, friss zöldet hajt a fű, s fészküket rakják a madarak.

Húsvét előtt a lányok, asszonyok szorgalmasan készülnek az ünnepre. Ilyenkor végzik el a tavaszi nagytakaritást, lemossák az ablakokat, függönyt mosnak, s tavaszi fénybe öltöztetik a házat. A férfiak a kerti munkáknak látnak neki: megmetszik a gyümölcsfákat, megszántják, s boronálják a vetés előtt álló földeket, megkapálják a virágoskertet.

A konyhában készülnek a hagyományos finomságok: a kalács, ami lehet diós, túrós, vagy mákos, a füstölt-főtt sonka, amit a téli disznóvágás során előkészitett, besózott húsból készül, valamint a sárga túró, ami egy édes "sajtszerű" étel. A lányok tojást festenek, hagyományosan diófalevél és hagyma levében.  Apró leveleket egy harisnyával a tojásra szoritanak, s igy mártják a szines vizbe.

Nagypéntek a keresztények gyászünnepe. A falusiak ilyenkor feketébe öltözve mennek az esti templomi szertartásra, ahol passiójáték során elevenitik fel a Golgotán történteket. Húsvét vasárnapja viszont örömünnep. Krisztus feltámadását vizágokkal, barkával, zöld ágakkal ünneplik. A katolikusok, s Mándkon a görögkatolikusok a paphoz viszik a kalácsot, sonkát, sárgatúrót, amit az megáld.

Húsvéthétfő a hagyományok napja. A fiúk ilyenkor körbejárják a falusi ismerősöket és rokonokat, s kölnivel meglocsolják a lányokat és asszonyokat. A kisgyerekek verseket mondanak, s cserébe festett vagy csoki-tojást kapnak. Mig a családok férfi tagjai a házakat járják, a nők otthon türelmesen várják a betérő látogatókat. Előfordul, hogy ilyenkor látják újra az egy éve nem látott ismerősöket.

Milyen jó lenne, ha ezek a szokások fennmaradnának. Fess tojást, süss kalácsot, s ünnepeld a szivedben is a tavaszt, az újjászületést!

Világfalu - Az amerikai amishok földjén

- Oláh Krisztina, Ohio, USA -

Amerikában sokféle nemzetiség, népcsoport és vallási közösség él együtt, általában jól megférnek egymással. Nem véletlenül, hiszen az Újvilág a lehetőségek, s az emberi szabadság hazája. Éppen ezért otthonra lelnek itt háborúk vagy vallási korlátozások elől menekülő európaiak. Az amishok ez utóbbi csoportba tartoznak.

Az amishok eredetileg Svájcból vándoroltak ki Amerikába. Konzervativ protestánsok, de különös vallási nézeteik miatt (például nem harcolnak háborúkban, nem használnak elektromos és modern dolgokat, s nem lehet őket fényképezni) nem fogadták el Európában őket, így a 17-18. századtól kezdve az USA Pennsylvania és Ohio államában telepedtek le.

Ma kb. 35-38 ezren élnek több kisebb településen Clevelandtől délre, kb. egy órányira autóval, ahol volt szerencsém személyesen is "felkeresni" őket. Az amishok eredetileg farmokon gazdálkodtak, ma is jónéhány tehenészetet találunk itt, de vannak saját üzeleteik, éttermeik, sajtüzemük. Szorgalmas, dolgos népség, s a sok gyerek miatt megvan az utánpótlás is.

Az Amishok egy fura népség, fő ismertetőjegyük, hogy lovaskocsin járnak (autót nem vezethetnek), a férfiaknak szakálluk, s nagy kalapjuk van, a nők haja főkötőben, s szoknyát viselnek. Látva őket olyan, mintha egy kosztümös filmből lépnének elő, pedig nekik ez igy természetes, immár 2oo éve. A dimbes-dombos vidékük kicsit az Őrségre emlékeztet girbe-gurba utcáival és a rengeteg zöld mezővel.

Sugarcreek faluját Little Switzerland-nek (Kis Svájc) nevezik. A belváros épületei alpesi stílusban készültek, a kocsmában ródlizene szól, a helyiek tudnak németül, s évente svájci fesztivált rendeznek. A helyi múzeumban az Amishok és az itt élő svájci leszármazottak történetét, régi használati tárgyait nézhettük meg.

Az Amishok földjének egyik központja Berlin, melynek neve szintén a német-svájci eredetre utal. Ez a városka a turizmusról szól: főutcáján egymást érik a hangulatos kávézók, éttermek, patchwork-üzletek (a foltmunka vagy quilt is amish találmány). Az éttermek amolyan "nagymama konyhája" stilusúak: korrekt árakon hatalmas adag házias menüt szolgáltak fel, természetesen amish nők és lányok.

Persze az amerikai "Svájc" mi sem lenne a sajtja nélkül, itt is minden faluban találni sajtüzemet. Mi meglátogattunk egyet, ahol a ingyenes gyárlátogatásban is részünk volt. Naponta több tízezer liter tejből 5o féle sajtot készítenek, amiket a gyár üzletében ingyen  végig lehet kóstolgatni, s közben bevásárolni.

Mit tanulhatunk ezektől a fura népektől? Alázatot és egyszerűséget, erős hitet és kitartást a kemény munkában is. Jó ellátogatni hozzájuk, hogy megtudjuk milyen egyszerű módon is lehet boldogan élni.

...

Oláh Krisztina közgazdász, marketing és PR szakember. Két éve él Amerikában, ahol ösztöndijasként egy Cleveland környéki egyetemen szerez mesterdiplomát. Bár az utóbbi években városban élt, igazán vidéken, falun érzi otthon magát. A turizmus a hobbija: ő a Faluvégi Vendégház ötletadója és nem mellesleg a tulajdonosok lánya. Amerikai élményeit oboriska blogjában osztja meg barátaival.