Nem állitjuk, hogy a népszerű iró, Márai Sándor járt a Nyirségben, viszont az biztos, hogy irt róla. Most folytatjuk irodalmi kalandozásainkat, melynek során olyan irókat és műveiket mutatunk be, akik kapcsolódnak a környékünkhöz, a Nyirséghez, Bereghez, Szabolcshoz.Márai Sándor legtöbb műve a kassai vagy budapesti polgári életet mutatja be. Egyik művében azonban találtunk hivatkozást a Nyirségre. Sőt, a főhős onnan származik, s számos alkalommal felemlegeti gyerekkori élményit. Az igazi cimű regényről illetve annak folytatásáról a Judit ...és az utóhang cimű művekről van szó. Most idézünk belőle.
"Az apám dinnyés volt a Nyirségben, kanadás. Igy nevezik ott ezeket. Mi olyan koldusok voltunk, hogy a földbe vájtunk gödröt, s ott laktunk télen át, együtt az egerekkel. De ha visszagondolok az apámra, mindig úgy látom őt, mintha az úriemberek közül jött volna. Mert nem lehetett megsérteni. Nyugodt volt.. Ha dühös volt, akkor ütött. Olyan ökle volt, mint a kő. Néha tehetetlen volt, mert a világ lefogta a kezét, mert koldus volt. Ilyenkor hallgatott, pislogott. Tudott olvasni, ákombákomokkal le tudta irni a nevét is, de ritkán élt ezzel a tudással. Inkább csak hallgatott. Azt hiszem, gondolkozott is, de csak röviden. Néha pálinkához jutott, ilyenkor az eszméletlenségig leitta magát. De ha minden emlékem összerakom, akkor ez az ember, az apám, aki velünk, anyámmal és a gyerekekkel élt a gödörben, az egerek között... emlékeszem egy télre, amikor nem volt cipője, a postamestertől kapott egy lyukas cipőt, abban járt, rongyokba gongyölte a lábát... ez az ember soha nem sértődött meg."
