Elég sokat irnak mostanában a közösségépités fontosságáról. Olvashatunk nemzetközi modellekről és megvalósult magyar
példákról. Fel
kell ismernünk, hogy társadalmunk széthullott, az egyéni érdekek megelőzik a
közösségi célokat. Ám még sincs ok elkeseredésre, rajtunk múlik, mit hozunk ki
magunkból, környezetünkből.
Önfenntartó magyar falvakról korábban már irtunk a blogban. Jó olvasni a magukra találó kisközösségekről,
alulról való kezdeményezésekről. Legutóbb a témában egy hir azért ragadta meg a
figyelmünket, mert egy fiatal, többgyerekes polgármesternő saját példáján mutatta meg, hogy mennyire nem a körülményeken és a pénzen, s mennyire
inkább a saját hozzáállásunkon múlik hová jutunk. Ő a saját településéért, a
Velencei-tó partján fekvő Pázmándért állt ki. Saját maguk
kezdtek parkositani, angol nyelvű óvodai foglalkozást kezdtek, s még
sorolhatnánk.
A közösségépités a mi értelmezésünkben egy alulról jövő
kezdeményezést jelent. Nem tudományos modelleket, s korábban megvalósult elveket
kell követni, hanem ki kell próbálni, mit tudunk mi magunk létrehozni. Szóval nem
kell tudósnak lennünk, csak értelmes, önmagáért és a közvetlen környezetéért
tenni akaró személyekre van szükség. Akik nem sajnálják az időt és a
fáradtságot, s örülnek ha saját (közös) munkájuk gyümölcsét láthatják.
Valami ilyen gondolattal inditottuk el a Vendgéházunkat. Jó volt bemozgatni a szomszédokat, a tenniakaró önkénteseket. Közért, közösen. Mert csak tőlünk lesz jobb a világ.
Pázmánd video
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése