2013. március 5., kedd

Közösségépités vidéken

Elég sokat irnak mostanában a közösségépités fontosságáról. Olvashatunk nemzetközi modellekről és megvalósult magyar példákról.  Fel kell ismernünk, hogy társadalmunk széthullott, az egyéni érdekek megelőzik a közösségi célokat. Ám még sincs ok elkeseredésre, rajtunk múlik, mit hozunk ki magunkból, környezetünkből.

Önfenntartó magyar falvakról korábban már irtunk a blogban. Jó olvasni a magukra találó kisközösségekről, alulról való kezdeményezésekről. Legutóbb a témában egy hir azért ragadta meg a figyelmünket, mert egy fiatal, többgyerekes polgármesternő saját példáján mutatta meg, hogy mennyire nem a körülményeken és a pénzen, s mennyire inkább a saját hozzáállásunkon múlik hová jutunk. Ő a saját településéért, a Velencei-tó partján fekvő Pázmándért állt ki. Saját maguk kezdtek parkositani, angol nyelvű óvodai foglalkozást kezdtek, s még sorolhatnánk.

A közösségépités a mi értelmezésünkben egy alulról jövő kezdeményezést jelent. Nem tudományos modelleket, s korábban megvalósult elveket kell követni, hanem ki kell próbálni, mit tudunk mi magunk létrehozni. Szóval nem kell tudósnak lennünk, csak értelmes, önmagáért és a közvetlen környezetéért tenni akaró személyekre van szükség. Akik nem sajnálják az időt és a fáradtságot, s örülnek ha saját (közös) munkájuk gyümölcsét láthatják.

Valami ilyen gondolattal inditottuk el a Vendgéházunkat. Jó volt bemozgatni a szomszédokat, a tenniakaró önkénteseket.   Közért, közösen. Mert csak tőlünk lesz jobb a világ.

Pázmánd video

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése