Erdész Sándor: Nyirség cimű könyve a 70-es években jelent meg, de még ma is átfogó képet ad a nyirségi néphagyományokról. Most egy rövid figyelemfelkeltő ismertető következik.
Gondoltuk volna, hogy a Nyirségben az 1920-as évekig éltek a hagyományok, majd a második világháború után, az 50-es évektől fokozatosan tűntek el a hétköznapokból.
Mándokon még a 80-as években lehetett látni hagyományos paraszti viseletbe öltözött bácsikat, a nők öltözéke mintha korábban eltűnt volna. A férfiak vászonnadrágot és inget, fölött lajbit (mellény) vagy kabátot hordtak. Ha a földeken vagy az udvarban dolgoztak hosszú sötét kötényt kötöttek maguk elé.
A Nyirség nevének eredetét vitatják. Arról még nem hallottam, hogy nyirvizet csapoltak a fákból. Ezt egy idő után betiltották, mivel nem volt elegendő fa hozzá. A nyirvizet üditőként fogyasztották hidegen vagy melegen. A hires szabolcsi jonatán alma csak a 30-as években jelent meg, a kisvárdai rózsa krumpli pedig az 50-es évek "fejlesztési" eredménye.
Dohánytermesztés is későn kezdődött a hevesi dohánykertészek, betelepülő palócok segitségével. Az aratásokkor a Felvidékről tót summások jöttek le dolgozni, akik néha itt ragadtak, beházasodtak, letelepedtek és tirpákok lettek.
A Nyirségben 30-40 vizimalom és számtalan szárazmalom működött. Ezek közül ma már alig találunk néhányat. Ugyan nem a Nyirségben, de Mándok közelében van a tarpai szárazmalom és a túristvándi vizimalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése